- Boldog, akinek hûtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett.
/Zsolt 32,1b./
- Krisztusban van megváltásunk, és bûneink bocsánata.
/ Kol 1,14./
Minden kornak megvannak a maga érdekességei és a maga hamisítványai.
Vannak olyan kultúrák, ahol dicsõség másolatot készíteni /pl. Kína/.
Mi maradjunk most a hamisítványoknál!
A Szentírás nagyon sokszor úgy mutatja be a kísértõt, mint aki meghamisítja Isten igazságát, Isten dolgait. Már a bûneset leírásában is láthatjuk, amikor a kísértõ: a kígyó megkörnyékezi az elsõ emberpárt, majdnem azt mondja, amit Isten, csak egy kicsit változtat rajta,
A kísértõnek ez a dolga: csak egy kicsit változtatni, egy kicsit módosítani, hogy az ember szembemenjen Isten akaratával.
Így keveri össze a boldogságot az örömmel.Sok dolog tud örömöt okozni, kicsik, nagyok egyaránt. Vannak mesterségesen létrehozható örömérzések is, melyeket különféle tudatmódosító szerek váltanak ki /alkohol, drog, stb./. Ezek könnyen elmúló érzések.
A boldogság több, mint egy pillanatnyi érzés.A boldogság az az állapot, amellyel rá tudsz hangolódni Isten szándékára, akaratára.
A boldogság a hazatalálás, az otthonlét állapota /példa rá a tékozló fiú története is/.
A bibliai boldogmondások mindig errõl szólnak: az Istennel való kapcsolatról, az Istennel való közösségrõl. Boldognak lenni, azt jelenti, hogy abban az állapotban vagy, amiben teremtettségednél fogva helyed van.
Ugyanígy keveri össze a kísértõ a célt az eszközzel.
Életünknek sokféle eszköze, kelléke van. Szükségünk van rájuk, Isten sem mondja, hogy ne használd, de ezek múlandó és elmúló világi dolgok, melyek lassan kikopnak az életünkbõl. Nem válhatnak célokká.
Életünk célja csak örökkévaló dolog lehet. Az ember a teremtett világban sajátos helyet és sajátos szerepet tölt be. Amikor a teremtett világban sajátos helyet és szerepet kaptál teremtõ Uradtól, a te életednek célja csakis örökkévaló lehet. Soha ne keverd össze ezt a célt az eszközökkel, a kellékekkel!
A kísértõ összekeveri az igazságot az önigazságoddal.
Valljuk be õszintén, hogy igazságon általában a magunk igazát értjük!
Komoly harcok, sértõdések tudnak kialakulni apró félreértések, egymás melletti elbeszélések miatt.
Gyakori és „természetes” emberi reakció egy-egy kudarc esetében a hibások keresése a megoldások helyett. Saját hibáinkat, tévedésünket áthárítjuk másokra. A bûnesetben az elsõ emberpár reakciója Isten számonkérésére: nem én tettem, hanem a másik vitt bele.
Mennyire fárasztani tudja életünket, hogy az állandó önigazolást keressük, magyarázzuk a magunk igazát!
Ki a boldog ember?
A Biblia gyakran úgy felel erre a kérdésre, hogy az, aki igaz. Ki az igaz ember? „Akinek hûtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett.”
Igaz vagy, ha ki tudod mondani, hogy nem te vagy igaz, hanem átengeded az élet Urának az igazságot. Igaz vagy és boldog vagy akkor, ha ki tudod mondani: Uram! Nem kell a magam igazságához körömszakadtáig ragaszkodnom, hiszen igazán Te vagy igaz. Milyen jó tudni, hogy a Te igazságod nem szabályok és elõírások sora. A Te igazságod: Jézus Krisztus. Az a Jézus Krisztus, akiben van megváltásunk és bûneink bocsánata. Az a Jézus Krisztus, akiben Isten egyszer s mindenkorra megbocsátotta a vakságodat, tévedéseidet, a hamis utakon való járást, az élet hamisítványainak gyûjtögetését.
Isten igazsága érted van, a te életedért. A te igaz és igazi életedért.
Minden más tûnõ utánzata az igazinak vagy ócska hamisítvány, ami elmúlik, elkopik az életeddel, a világgal együtt. De Jézus Krisztus bûnbocsánata, az Õ bûnbocsánatában kezdett, és az Õt követõ életed megmarad, és megtart örökké.
E csudát bár föl nem érem, De szívemmel sejtem, érzem. Hallom lelkem szózatában, Szeretet van e csodában, Nagy szeretet, Mely lehajlik A földhöz, mely bûnbe zajlik, Hogy azt vére árán újra Isten kebelére vonja. /Ch.F. Gellert – KEÉ 118,2./