Ezt mondta Dániel: Isten neve legyen áldott örökkön-örökké, övé a bölcsesség és a hatalom. /Dán 2,20./
Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e
bolondsággá Isten a világ bölcsességét? /1 Kor 1,20./
Sokféle értelemben használja a bölcsesség kifejezést a Szentírás.
Az Ószövetségben többnyire megfontolás, józan elõrelátás, ügyesség a jelentése, tulajdonképpen a mindennapok tapasztalataiból nyert életbölcsesség. Ebben a tekintetben a Szentíráson keresztül ennek az életnek az Ura, folyamatosan erre terelget téged is.
Szabad nem sodródnod az árral.
Sokszor félreértjük Isten mindenek felett való hatalmát és uralmát. Tétlenül várjuk, hogy Õ cselekedjen helyettünk is, akkor sem mozdulunk, amikor kellene. Szabad használni a fejedet, gondolkodnod, józan elõrelátássá és megfontoltsággá kovácsolni a tapasztalataidat. Az életbölcsesség kincs és áldás.
Dániel könyve és Pál más értelemben használja a bölcsesség fogalmát.
Dániel könyvébõl kiderül, hogy az emberi bölcsesség kerete igen szûk. Elég hamar elkövetkezik az a pont, ahol kiderül, hogy semmit nem ér.
Isten képes arra, hogy megjelentse, kijelentse akaratát, beszéljen az emberekkel.
Pál a keresztrõl, az evangéliumról szólva elmondja, hogy az emberi bölcsesség nem megfelelõ eszköz Isten megismerésére. Nem elég arra, hogy megismerd az üdvösségnek, az Istennel való közösségnek a lehetõségét, módját.
Annyit ismerhetsz meg Istenrõl, amennyit Õ kijelent neked.
Az ókori görögök mesterei voltak a bölcselkedésnek. Róluk mondja Pál, hogy a kereszt útja, amit Isten Jézus Krisztusban elkészített, ahogyan Isten választ, megoldást ad kérdéseinkre, problémáinkra, az számukra bolondság. Õk másképpen gondolkodnak Istenrõl.
Isten soha nem engedi, hogy Õt igazítsd a gondolataidhoz, hogy pont olyan legyen, mint amit te elképzelsz róla. Isten mindig több ennél.
Virágvasárnap és Nagyhét eseményei nagyon sok példát mutatnak arra, hogy milyen hamis elvárásokkal lehet Jézusra tekinteni. Ha a magad fantáziája, emberi gondolataid szerint próbálod Istent elképzelni, akaratát megérteni, törvényszerûen csalódni fogsz. Jó, hogy ha eljutsz oda, hogy nem Istenben, hanem magadban, de biztos, hogy csalódni fogsz.
Pál elmondja azt is, hogy a zsidók szerint ugyan nem bolondság a kereszt, de botrány. Úgy gondolják, ha betartanak bizonyos szabályokat, azzal már megteremtik az Istennel való közösséget.
Isten nem veszi figyelembe az õ emberi szabályaikat. Jézus sorra megszegi ezeket. Mi, emberek, könnyen gyártunk mindenféle szabályokat, de Isten sokkal nagyobb szabadságra hívott el minket.
Ha emberi bölcsesség által meg lehetett volna ismerni Istent, ha szabályok betartása által tisztának és igaznak lehetett volna lenni, akkor Krisztusnak nem kellett volna meghalnia a kereszten.
De nem lehetett, nem lehet! Ezért választotta Isten ezt az egészen más utat, amelyen valóságosan eljuthatsz az Õ megismerésére, amit hálásan és engedelmesen elfogadva egészen megváltozott, megváltozhat az életed. Nincs más út!
Úrvacsorai közösségben vagyunk együtt. De jó, hogy emlékeztet minket Nagyhéten a mi Urunk, az Õ egyedül mûködõ, az Õ egyedüli megoldására; Jézus Krisztusra, a keresztre, az Õ bûnbocsánatára, az Õ szeretetére.
Õ nem igazodik az emberi elvárásaidhoz, gondolataidhoz, felrúgja a szabályaidat, de várja, hogy elõször vagy sokadjára, elcsendesedj elõtte. Várja, hogy elfogadd, hogy befogadd, hogy elmondhassa, Õ hogyan lát téged.
„Még ha látom is, hogyan válik kereszted a világ bölcsei számára bolondsággá és botránnyá, számomra minden gúnyolódás ellenére is, Isten bölcsessége vagy.” /CH. F. Gellert/