Halljátok meg, távol lakók, hogy mit cselekedtem, és ti közel lévõk,
ismerjétek meg hatalmamat! (Ézs 33,13.)
Pál írja: Tudjuk, hogy választottak vagytok. Mert a mi evangéliumunk
nem csak szavakban jutott el hozzátok, hanem erõvel, Szentlélekkel és
teljes bizonyossággal is. (1 Thessz 1,4-5a.)
Õszinte hálaadással kezdi Pál ezt a levelet. A Thesszalonika-beli gyülekezet,
egy nagyon korán magára hagyott gyülekezet. Pál Filippi után, megkorbácsoltatás,
börtön után jut el ide, és javarészt pogányok között hirdeti az igét. Itt is, mint
már oly sok helyen, elkezdenek Pál ellen lázítani, innen is tovább kell menni.
Athénból küldi vissza Timóteust, aki azzal a jó hírrel tér vissza, hogy a gyülekezet
megmaradt és növekszik, és hozza a frissen megtért keresztyének kérdéseit
a feltámadásról és Jézus visszajövetelérõl. Ezekre a kérdésekre válaszolva
írja meg Pál ezt az elsõ, legkorábbi levelét.
Pál hálájának az oka, hogy a gyülekezet hûséges maradt Krisztushoz, hogy nem
volt hiábavaló az õ ottléte és, hogy tudhatja, a gyülekezet tagjai választottak.
Honnan tudja Pál ilyen biztosan, hogy akiket ott hagyott, azok választottak?
Onnan, hogy hallja és látja a jeleket. Látja a jeleit, hogy a szó, az igehirdetés, az
igehallgatás nem csak emberi szó, és nem csak emberi hallgatás, hanem Isten
Lelkének megnyilvánulása. Az igehirdetés és az igehallgatás csodájáról beszél.
Sokszor felróják Pálnak, hogy nem egy nagy szónok. Az igehirdetõ szava az
emberi oldala az igehirdetésnek, de nem ez a fontos, hanem az, hogy kapcsolódik-e
hozzá Isten Lelkének ereje és munkája. Ennek kell kapcsolódnia a befogadáshoz is.
Az igehirdetés által elvetett mag Isten Lelkének erejétõl és munkájától kezd el
növekedni benned.
Az új életben való megakadás oka, ha csak az emberi rész van meg.
Valami talán el kezd növekedni, de erõsebb az, ami megfojtja. Igazi változás
mindig akkor történik, amikor a befogadott ige el kezd növekedni benned.
Pál hálás ezért a gyülekezetért, mert az ige nem pergett le róluk hatástalanul.
Szakítottak a régivel, elszakadtak bálványaiktól és követték Krisztust.
Pál közösséget vállal a gyülekezettel, nem kívülálló.
A közösség nem csak az iránymutatásról, hanem a gyengék vitelérõl is szól.
Pál túl tud mutatni önmagán, nem a maga személyét tolja elõre. Az õ szolgálata
csak eszköz arra, hogy emberek Krisztusra találjanak.
A gyülekezet sok más gyülekezet példaképe lett azáltal, ahogyan meglátszott
rajtuk Krisztus követése, a Krisztusnak való engedelmesség.
Az igazi változás az, amikor más látja meg rajtad az életed változását.
Néha téged emelnek, néha te emelsz másokat, hogy példaképévé legyél
akaratlanul is sokaknak, hogy rajtad keresztül vagy általad hálát adjanak Istennek.
Így hív a mi Urunk az Úrvacsorai közösségben megerõsödésre és továbblépésre
ezen az úton.
Ó, Urunk, add, hogy igéd mindenkor mécses legyen lábunk elõtt! Õrizd meg köztünk szavadat tisztán és világosan! Segíts, hogy általa nyerjünk erõt, útmutatást és
vigasztalást minden bajban, és hogy életünkben, halálunkban állhatatosan rá-