Te igaz vagy mindazok ellenére, ami bennünket ért, mert te híven bántál velünk, mi pedig hitszegõk voltunk. (Neh 9,33.)
Ha megvalljuk bûneinket, hû és igaz õ: megbocsátja bûneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. (1 Jn 1,9.)
Nehémiás könyve 9. fejezetének címe: A nép bûnvallása. Ez egyben egy történeti hitvallás. Az Ószövetségben nagyon sok ilyen történeti hitvallásról olvashatunk.
Felépítésük nagyjából ugyanaz, Izrael népének történetét veszik végig, megemlítve a fontos mérföldköveket.
Ezek: egyiptomi szolgaság, szabadulás Egyiptomból, pusztai vándorlás, Izrael földjének kikémlelése, Tízparancsolat, az Ígéret földjének birtokbavétele, a bírák korszaka, a királyok kora, 70 éves babiloni fogság és az ebbõl való szabadulás, hazatérés és a lerombolt templom felépítése. Ezeket a történelmi mérföldköveket olvashatjuk el Nehémiás 9. könyvében.
Érdekes végig gondolni, hogy kik mondják el azt a hitvallást. Nekik az elõzményekhez tulajdonképpen semmi közük sincs. Miért vállalják mégis? Miért vállaljuk mi az elõttünk élõk életét, hitét, életük, hitük döntéseik következményeit?
Tudomásul kell vennünk, hogy Isten népe, Isten egyháza, nem velünk kezdõdött el.
Nemzedékek láncolatában állunk. Akaratunkon kívül meghatároznak az elõttünkélõk tettei. Isten emberi eszközökön keresztül adja a szabadítás üzenetét, ezeken keresztül ad hírt önmagáról.
Pünkösdre készülünk, ami nem csak a Lélek kitöltetésének ünnepe, hanem az Egyház születésének, az elsõ keresztyén gyülekezet megalakulásának ünnepe is egyben. Sokféle örökség van, olyan is, ami nem kellemes, mégsem utasítható vissza. Az õsök hitét vállalni, az Isten népéhez való tartozást, Istennel való közösséget, Isten ígéretét vállalni azt jelenti, hogy lemondasz az emberi kényelemrõl, a könnyebb útról.
Isten ígéretére elindulni, emberileg olykor nem könnyû. Ábrahám is a jólétet otthagyva indult el Isten hívására a bizonytalanba. Az, ami látszólagos emberi elõny, eredmény vagy kényelem, azt bizony ott kell hagyni.
Azok, akikrõl Nehémiás ír, õseik hite mellett, õseik bûneit is felvállalták.
Izrael népének történetét sokféle bûn kíséri: engedetlenség, lázadás Isten akarata ellen, bálványok megjelenése, Istentõl való eltávolodás, társadalmi feszültségek, szociális igazságtalanságok, az emberi kapcsolatok megromlása. Isten azt mondja, hogy a babiloni fogság vétkeik következménye. Ilyen életet Isten nem áld meg.
Az elõdök nyomorúsága örök figyelmeztetés számunkra, hogy ugyanazokba a bûnökbe mi is beleeshetünk. Közös a sorsunk, családban és Isten népének közösségében egyaránt. Bûneinkre ugyanaz a megoldás, mint az elõttünk élõknek: radikális változtatás. Nincs, nem lehet megalkuvás. A bûnökre, a nyomorúságra csak Isten radikális, megújító szeretete és kegyelme lehet megoldás.
A bûnvallás végén megszólal Isten népének reménysége is.
A külsõ nehézségek és a belsõ nyomorúságok között vannak bizonyos lehetõségek és emberi megoldások, de az igazi megoldás mégiscsak az, hogy Isten hûséges volt. Az igazi megoldás mégiscsak az, hogy a nép megûjítja Istennel való szövetségét, helyreáll az istentiszteleti rend.
Lehet elengedni azt, ami megterheli az életedet, a kapcsolataidat, és lehet Istennel újat kezdeni. A reménységünk ma is ugyanaz: Isten hûsége régen, most és örökre megmarad.
Sokan azt hiszik, ha valamely hibájukat bevallották, már nem is kell azzal foglalkozni. Aki Isten megbocsátását megtapasztalta, az nem fogja többet a régit ismételgetni, hanem újat kezd. (M. Ebner-Echenbach)