Isten megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket. (2 Kor 1,4.)
Sok olyan bibliai kifejezés van, amit használunk. Ezekbõl olykor kialakulhat egy olyan kánaáni nyelv, amelyet már csak mi értünk, de a kívülállók nem. Amikor ezeket a szavakat, kifejezéseket csak mondjuk, de nincs mögötte élet, akkor ez csak kegyeskedés. Amikor Ézsaiás, illetve Pál apostol Isten vigasztalásáról beszél, akkor nem ilyen szóvirágok hangzanak el.
Isten vigasztalása mindig konkrét. Konkrét helyzetben szólal meg, konkrét ígéret, konkrét üzenet a belsõ konfliktusok között.
Ézsaiás könyvének 61. része, Ézsaiás hitvallása.
Pál is egy konkrét helyzetben beszél Isten vigasztalásáról. Pál nem a bûn miatti belsõ nyomorúságról beszél, hanem külsõ körülményekrõl. A korinthusi volt talán a legproblémásabb gyülekezet. Pállal való kapcsolatuk sem volt mindig harmonikus. Amikor Pál nyomorúságról, bánatról beszél, akkor erre a kapcsolatra is gondol, illetve az Ázsiában elszenvedett nyomorúságra, melyrõl a 8. versben is beszél. A gyülekezettel való kapcsolata a levelezések hatására rendezõdik, a gyülekezet Pál mellé áll, és az Ázsiában elszenvedett nyomorúságból is megadja Isten a menekvést.
Konkrét nyomorúságban könnyebb megérteni, meghallani Isten szavát. Isten vigasztalása mindig konkrét helyzetben szól, és konkrét segítséget ad.
Amikor Ézsaiás Isten vigasztalásáról beszél, a kegyelem esztendejérõl, a szabadulás idejérõl, akkor nagyon konkrét dolgot hirdet meg; az elengedést. Ez egyébként a mózesi törvényben is benne volt, csak nem gyakorolták, pedig ez megoldás lehet a nyomorúságban élõk helyzetére.
Jézus úgy búcsúzik a tanítványaitól halála elõtt, hogy Õ elmegy, de Isten elküldi nekik a pártfogót, a vigasztalás Lelkét. A Jézus nélkül maradt tanítványok konkrét helyzetében a konkrét segítség a Pünkösd csodája.
Ki-ki a maga nyomorúságában, az életének szélsõséges helyzetében, helyzeteiben tudja megtapasztalni Isten konkrét, kézzel fogható segítségét. Így van ezzel az alkoholista is, mikor megtapasztalja azt a szabadítást, hogy szabad neki nem inni. Amirõl úgy érezted, hogy elpusztít, Isten egyik pillanatról a másikra elveszi. Isten egyik pillanatról a másikra képes az életedben kicserélni a békétlenséget, a haragot, az indulatot az Õ békességére, az Õ szeretetére.
Konkrét helyzetben Isten konkrét segítséget ad, ami konkrét feladatra indít. Ez a konkrét feladat: mások vigasztalása. Ez saját erõbõl nem megy. Vigasztalni csak az tud igazán, aki maga is személyesen megtapasztalta Isten vigasztalását, szabadítását, konkrét segítségét. Pál azt mondja: vigasztalni csak az tud igazán, aki Isten vigasztalására tud rámutatni.
Szelíd szóval, közvetítéssel, bátorítással lehet csak vigasztalni. Ha megtapasztaltad, te is így indulj el mások felé!
Kérünk, nyisd meg a szemünket és a szívünket a házainkban és a környezetünkben jelenlévõ, sok esetben rejtett nyomorúság és reménytelenség elõtt. Kérünk, mutasd meg ott is a feladatunkat.