És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. (1Móz 1,31a.)
Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsõség örökkön-örökké. (1Tim 1,17.)
Az emberi tapasztalat az ószövetségi igének pont a fordítottja.A legtöbb ember az életet értelmetlennektalálja. Úgy gondolják, azt tapasztalják, hogy az élet tele van megoldhatatlan problémával, igazságtalansággal, hazugsággal, félretájékoztatással. Nem tudjuk kikerülni a betegségeket; van, aki meggyógyul, van, aki nem. Tele vagyunk tervekkel, vágyakkal, amik nem teljesülnek. Elképzeljük a boldog életet; nincs benne részünk, nem tudjuk, hogy miért.
A legtöbb ember úgy érzi, ez a világ nem jó, itt valamit elrontott a Teremtõ Isten.Sokan úgy gondolják, a Biblia elszakadt az élettõl, nem a realitások, hanem az álmok könyve. Szép dolgok vannak benne, de ezeknek a valósághoz semmi közük nincs.
Azok az emberek, akik azt mondják, hogy a Biblia nem az élet könyve, sem a Bibliát nem ismerik, sem az élet valódi mozgatórugóit, törvényszerûségeit nem ismerték fel. A Biblia azt állítja, hogy Isten látta jónak ezt a teremtett világot, nem azt mondja, hogy minden ember jónak látja.Isten olyan világot alkotott, amelyben mindennek megvan a maga rendeltetése, és annak meg tud felelni. Ez az egész, egy csodálatos harmóniában felfelé haladó, és az emberben egy fantasztikus csúcsot elérõ folyamatban, megfelel annak, amire Isten alkotta.Õ úgy teremtette meg ezt a világot, ahogy elképzelte, ez egy jól mûködõ világlett. Az ember azonban nem rendeltetésének megfelelõen él ebben a világban.Ezt a világot az ember rontotta el. A nem rendeltetésszerû használat mindent tönkretesz. Az ember nem elégedett meg a maga Istentõl kapott rendeltetésével és helyével: az ég alatt, a földön, tehát Isten teremtményeként, gyermekeként, a teremtett világ élén és a másik ember mellett. Az ember helye, Isten alatt, a másik ember mellett, a teremtett világ élén van.
Az ember úgy döntött, hogy õ lesz a világ teljhatalmú ura, nem ismeri el maga fölött Istent, és a másik embert is maga alá szeretné gyûrni.Az embernek ez aféktelen önzése, hogy sajátmagát teszi a világ közepévé, ez tette tönkre a világot, és ez teszi tönkre ma is. Ezt nevezia Biblia az emberiség õsbûnének. Errõl szól a Biblia elsõ három fejezete, de az összes többi, a mi szerencsénkre, azt írja le, hogy ezt az ember által tönkretett, összekuszált világot, Isten nem hagyta magára.Isten megpróbálja az embert visszasegíteni a maga helyére, azért, hogy ez a világ ismét jó, nekünk is jó legyen.
Hogyan próbálja Isten visszasegíteni ezt a világot a helyére?
Szemléljük ezt a KRESZ-oktatás és a Mentõszolgálat példáján keresztül!
A közlekedésben csak azok vehetnek részt, akik KRESZ-vizsgát tettek elõtte. Amikor valaki balesetet szenved, megsebesül, akkor nem arra van szüksége, hogy a KRESZ-bõl, a megfelelõ leckét valaki a fejéhez vágja. Arra van szüksége, hogy függetlenül attól, hogy ki volt a hibás, ki nem tartotta be a szabályokat, õt most bevigyék a kórházba és orvosi ellátásban részesítsék.
A Mentõszolgálat, független a KRESZ-tõl. Nem csak azokat részesítik mentõszolgálatban, akik betartották a szabályokat. Azokat is beviszik a kórházba, akik okozták a balesetet, akik nem tartották be a KRESZ szabályait. A Mentõszolgálat elsõdlegesen az ember talpra állításáról és rehabilitásáról szól. Utána megint helye van az oktatásnak, hogy gondold végig, mit rontottál el, mit tettél rosszul, hogy legközelebb ne így tedd.
Az élet országútján ugyanez a helyzet. Isten a KRESZ-oktatást és a Mentõszolgálatotpárhuzamosan végzi.Tanítja nekünk, hogyan éljünk a Tõle kapott javakkal, lehetõségekkel,ember voltunkkal.Útmutatásait a Biblia tartalmazza. Amikor pedig mi, ezek mellõzésével lépten-nyomon balesetet szenvedünk, Isten az Õ Mentõszolgálatával magához ölel bennünket, érezteti szeretetét és megbocsátását, azt, hogy így is a gyermekei vagyunk.
Istennek ez a gyógyító szeretete, ez a mentõ szolgálat mutatkozott meg a legtökéletesebben, Jézus Krisztusban.
Isten mindig is ilyen volt, Jézus elõtt is, csak ez nem volt világos az emberiség elõtt. Nem tudták, hogy ennyire jó az Isten. Nagyon sok hamis Istenkép terjedt el az emberek, még Isten választott népe körében is. Jézus megmutatta nekünk látható formában, milyen is Isten. Benne itt volt Isten egész teljességében, testileg közöttünk.
Jézus mindenkor, mindenhol a legelesettebb embert kereste meg.
Jézusban kiábrázolódik Isten mentõ, mindent megértõ, megbocsátó, gyógyító szeretete. Legtökéletesebben a kereszten, ahol életét adta váltságul mindannyiunkért.
Miután megfogtuk Isten mentõ kezét, érezzük, hogy utána szükségünk van a „KRESZ-oktatásra”, arra, hogy Isten tanítson meg jól élni az Õ javaival. Isten nem egyszerûen pedagógus vagy törvényadó bíró, hanem szeretõ, kegyelmes Atya, aki feltétel nélkül szeret. Isten, a jó élet feltételeit máig biztosítja. Lehetséges ma is boldog emberi életet élni. A betegségben is lehetséges úgy lenni, hogy tudom, Isten ezzel is jót akar: ha akar, meggyógyít, ha nem, akkor valami más áldás származik ebbõl. És lehetséges a halállal úgy szembenézni, ahogy Pál apostol tette: Nékem az élet, Krisztus, és a meghalás, nyereség (Fil 1,21.).
Isten kezébõl fogadjuk el a magunk helyét, rendeltetését, élethelyzetünket, hazánkat, otthonunkat és a velük való bánásmód szabályait! Istent tekintsd mértéknek, és vedd észre, hogy miközben az Õ szabályai szerint élsz, közben teljesülnek a lelked legmélyén élõ vágyaid, kívánságaid, ha nem is úgy, ahogy te akartad. Aki nagyon akar élni, elrontja azt. Aki szolgálatnak tekinti az életét, megtalálja azt. Örömöt fog benne találni, sokat. (Ld. Lk 17,33.)
Azt mondja Isten: Higgyél, ne csak bennem, hanem nekem is. Hidd el nekem, hogy az a jó, amit én mondok jónak!
Aki Istenre hagyatkozik, Õt tekinti élete Urának, az meg fogja találni a saját életét, és boldogan fogja vallani, hogy jó így élni.
A két ige szerint tehát, Isten teremtett világa jó volt. Mi elrontottuk, de Isten a jó élet feltételeit újra helyreállítja, fenn tartja. Az élet jó lehet ma is, ha Isten kezét fogva éled. Ezt, az Istenre figyelõ, Istenhez igazodó, alázatos gyermeki bizalmat és örömöt fogalmazza meg Pál:Istennek legyen dicsõség, tisztesség, hála örökkön örökké!