221Megszólalt erre Jézus, és ismét példázatokban beszélt hozzájuk: 2"Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzõt készített a fiának. 3Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzõre, de azok nem akartak elmenni. 4Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzõre! 5De azok, mit sem törõdve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. 6A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték õket. 7Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. 8Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegzõ ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. 9Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzõre. 10Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. 11Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzõi ruhába öltözve; 12így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzõi ruhád? Az pedig hallgatott. 13Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külsõ sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. 14Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.”
Felolvasott igénkbõl elõször azt állapíthatjuk meg, hogyIsten mindenkit hív amenyegzõbe, másodszor azt, hogy Õ már elkészítette a menyegzõhöz szükségeset, és harmadszor azt, hogy Isten nem mindenkit fogad be a menyegzõbe, azaz: sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.
Jézus mindenkit hív a vele való községre, a menyegzõre, minden igehirdetés egy ilyen ismételt meghívás, és ezért evangélium, az evangélium, mert mindig azt hirdeti: ismét visszatérhetsz hozzám. Istennél mindig van egy ismét. A meghívást, a befogadást elutasító meghívottak felé mondja Jézus ismét a hívogató szavakat, ismét lehetõségetek van még hozzám térni ti engem elutasító, halálra adni akaró fõpapok, ismét hívlak benneteket, de hiába, azoknak a fülét mintha bedugták volna, ahogy a példázatban olvassuk. Jézus mindenkit hívogat magához kivétel nélkül, és minden igehirdetés nemcsak ilyen hívogatás, hanem visszahívás is: ha eltértél, ha megfáradtál, ha meggyengült a hited, ha… és sorolhatnánk, az evangélium mindig az, hogy ismét lehet visszatérni, jönni az Úrhoz vigasztalásért, erõsítésért, biztatásért, kinek-kinek azért, amire szüksége van. Az Ószövetségi népet is hívogatta az Úr, ismét, és szüntelen hívogatta megtérésre, ezt olvassuk az Ószövetségre vonatkozóan: „Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzõre, de azok nem akartak elmenni, ekkor más szolgákat küldött”. Ahol az elsõ szolgák a prófétákra, egész keresztelõ Jánosig vonatkozik, és a más szolgák kifejezés jelzi az új korszak kezdetét, az Újszövetség igehirdetõit, amikor már mindenki hivatalos, Te is: Jézus ezen példázatában is önmagára mutat, aki azértjött, hogy megkeresse, és megtartsa azt, ami elveszett.
És most figyeljünk a meghívást elutasítókra:
Figyeljétek meg a meghívó szavakat: „Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzõre”. És 2000 éve hangzik az evangélium, a megváltás hatalmas és csodálatos mûve: elvégeztetett, lehet, ma még lehet jönni a menyegzõre, ma még meg lehet térni, ma még lehet mindent rendezni, mint Zákeusnak, ma még a kegyelem idejét éljük, ma még lehet bocsánatot kérni, ma még lehet bûnbánatot tartani. Ma ismét hangzik az evangélium: minden kész, jöjjetek, örököljétek az országot! Jöjjetek, hogy örök életetek legyen! Jöjjetek, ne féljetek, bízzatok, én meggyõztem a világot. Jöjjetek,akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én nyugalmat adok nektek, jöjjetek, mert az én terhem könnyû. A világ elveszít, én megtartalak.
És ami ezután következik, mennyire szívszorító, mennyire szomorú Jézus gyermekének, de mennyire természetes a világnak, ezt olvassuk: „De azok, mit sem törõdve ezzel, elmentek, az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe”. Most nincs idõ Istenre. A meghívottak nem akarnak elmenni, ki-ki a maga saját dolgával van elfoglalva, nincs idejük Istenre.
És vajon, mi hogy állunk ezzel a meghívással? A meghívást elutasítók azok, akikhallották az evangéliumot, de mint a köves földre esett mag, az ige, a megtérésre, az Örömre, az Úrral való életközösségre való hívás hatástalan marad. Ilyen az a keresztyén ember, akinek az életén nem látszik meg az, hogy templomba jár, igét olvas, aki a hétköznapi életében, ugyanúgy aggodalmaskodik, ugyanúgy fél a holnaptól, attól, hogy mit hoz a jövõ, és ugyanúgy szeretetlen, ugyanúgy elutasító. Te mit tartasz a legfontosabb kérdésnek ma? Isten országa kérdése hányadik helyen van a legfontosabb kérdéseid között, vagy imádságaid között? Nem úgy van az, hogy te is visszautasító magatartást tanúsítasz sokszor a meghívással szemben? Mennyire nyitott a fülünk az isteni meghívásra? És mozdítjuk-e a fülünk botját, ha Isten valamit kér? Hogy hallgatod a feddést, egyáltalán az igét? Mert Isten hívását elutasító magatartás az, ha nem foglalkozol vele. Te mit tartasz a legfontosabb kérdésnek ma? Isten országa kérdése hányadik helyen van a legfontosabb kérdéseid között, vagy imádságaid között?
És harmadszor tekintsünk a meghívást elfogadókra!
A gazda jön, hogy megtekintse és köszöntse a vendégeket, ebben benne van az, hogy Jézus egyházának minden pillanatban számolni kell az egyházlátogatást végzõ Úrral, mert az egyháznak nem akárki, hanem a megöletett bárány az Ura. A keresztutakról összehívott sereg, az evangélium hirdetésére igennel válaszoló és a menyegzõre összesereglett vendégsereg Krisztus egyháza, de ez itt a földi keretek közt azt jelenti, hogy jelen vannak benne a jók és gonoszok, vagy egy másik példázattal szemléltetve, a búza és a konkoly, és egyedül neki tiszte szétválasztani azt. A lakoma nem marad el, a lakodalmas ház megtelik, és a legutolsó pillanatban jön a király köszönteni a vendégsereget. Micsoda evangélium ez, nem hitegetés történik, hanem eljön meglátogatni az Õ népét.
Te hogy tekintesz Isten meglátogatásának idejére? Félelemmel vagy reménységgel várod azt? A hétköznapi taposómalomban mennyire vagy só, mennyire látszik meg rajtad az, hogy te nem úgy rendezkedsz be a földi élet keretei közé, mint aki örökké itt él, hanem mint akinek országa a mennyekben van, ahonnét az Urat is várja? Mennyire látszik meg az, hogy te meghallottad az evangéliumot, hogy íme, minden kész? Egyáltalán meglátszik-e rajtunk? Vagy csak abban látszik a különbség, hogy idõnként igehirdetést hallgatunk?
Mert aki meghallotta a meghívást, az a hívõ élet, a megszentelõdés útján folyamatosan az alkalomhoz illõ ruhába öltözik. Aki meghallotta a meghívást, az engedelmességgel válaszol Ura meghívására.
Én Jézus mindenkori hívásának igent mondó örvendezõ, gazdag, másokat gazdagító hívõ életet kívánok neked, és légy szikra ebben a sötét és fény nélküli világban, országban, hogy terajtad keresztül is megszólítson, elhívjon sokakat.
Nem elég a hívásnak engedelmeskedni, hanem az egész élettel kell arra válaszként felelni. És nem elég idõnkként igent mondani Istennek, hanem egy egész életet meghatározó igent vár tõled. Ha Istennek igent mondtál, akkor minden a tied, azaz azt is mondhatnánk: annyira vagy megelégedett ember, amennyire tied Isten minden ígérete. Ha igennel feleltünk a meghívásra, az meg kell, hogy látszódjon az életünkön is, annak, akinek az élete nem változik meg, az nem is felelt igazán a hívásra. Mert kizárja magát az, aki nem alkalomhoz illõ ruhában van. És mi az alkalomhoz illõ ruha?
Az alkalomhoz illõ ruha, ami minden bûnt, minden elbukást elfedez, nem más, mint Krisztus keresztje. Nem elég jelen lenni, hanem magadra kell öltened Krisztus igáját és az Õ keresztje mindenre elég.
Aki igent mondott a hívásnak és magára öltötte a kegyelem ruháját, annak élete megváltozott, annak mindene megvan a Krisztusban. És a beteljesedés, a színrõl színre való találkozás nem ítélet, hanem lakoma,
Testvérem, te igent mondtál-e a hívásnak? Magadra öltötted-e már Krisztus keresztjét,vagy ismét és ismét próbálsz neki is igent mondani és saját kívánságaidnak? Próbálsz neki is igazat adni és egy kicsit az önzésednek, próbálsz Krisztusnak is igazat adni és egy kicsit a világnak és csábításainak is?
Testvérem, halld hát az evangéliumot: „minden készen van: Jöjjetek a menyegzõre!”