Népemmé fogadlak titeket, és a ti Istenetek leszek. (2Móz 6,7a.)
Krisztus lábai alá vetett mindent, és õt tette mindenek felett való fõvé az egyházban, amely az õ teste, és teljessége annak, aki teljessé tesz mindent mindenekben. (Ef 1,22-23.)
A két ige állításai önmagukban vagy megérintenek, vagy nem. Egy-egy ige megértéséhez nagyon fontos a szövegkörnyezet.
Az Efezusi levél elsõ része, hálaadás az efezusi gyülekezet hitéért, egyben figyelmeztetés a hitben való növekedés fontosságára. A hitben való növekedés, az ismeretben való növekedést jelenti. Az ismeret, a hit növekedéséért van.A hit, nem egy érzés, nem lelkesedés. Ezek is fontosak, de önmagukban mit sem érnek. Csak a Krisztusba vetett és növekedõ hit tart meg – mondja Pál apostol.
Az igaz hit, ismeret és bizalom – mondja a Heidelbergi Káté (21. kérdés-felelet). Ez, elkötelezõdést jelent. Minden bibliai ige segít megérteni Krisztust. Isten népének közösségében tanulható az Istennel való közösség. Krisztus irányít, betölti önmagával az egyházat. Ez a garancia arra, hogy amit itt kapsz, egyre közelebb visz Krisztus megismeréséhez. Az egyház, Krisztus teste. Ez igaz bármelyik közösségre, amely valóban ki tudja ábrázolni Krisztust.
Mit jelenít meg az egyház ebben a világban?
1. Isten hatalma ott van a feltámadásban; Jézus Krisztusban legyõzte a halált.
2. Krisztus, Isten trónjára ült, legyõzte a gonoszt. Hatalma van felette.
3. Krisztus hatalmában megerõsödni, az egyházban lehet. Krisztus az egyház feje.
„Az egyház, a papok ellenére létezik.” (Ravasz László)
A halál és a kísértés (az ó-emberrel való harc) teszi próbára leginkább a hitedet. Fordulj Krisztushoz! Õ segít ebben a harcban. Nem az emberi akaraton fordul meg, de kell, hogy elfogadd, élj a szabadság lehetõségeivel.
A világnak és az egyháznak ugyanaz az Ura. Az egyház nem gettó. Nem kell kivonulnod a világból. Krisztusban megszentelõdik a világ.
Lásd, ott az Jézus, az Üdvözítõ! Ne kételkedj többé: õ jelent meg, õ! Ujjongj, Isten népe, Hirdesd szüntelen, Jézusé a végsõ, döntõ gyõzelem! Gyõzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsõséggel fényes a diadalod! (F. H. Ranke – EÉ 388,2.)