- Hiszen apraja-nagyja mind nyerészkedésre adta magát, prófétája, papja mind
hamisságot mûvel. Népem romlását úgy gyógyítják, hogy könnyelmûen
mondogatják: Békesség, békesség! – de nincs békesség! /Jer 6,13-14./
- Mert gondunk van a tisztességre nem csak az Úr elõtt, hanem az emberek
elõtt is. /2 Kor 8,21./
Böjt idõszakában vagyunk. Ebben az idõszakban gyakran elhangzik az a kérdés, mi az, ami akadály Isten felé az életünkben. Bizonyára te is elgondolkodtál már azon, mi az, amit le kell tenned azért, hogy valamit megérts, hogy Istenre tudj figyelni. Nagyon sok minden tud az útjában lenni az Istennel való kapcsolatunknak. Nem csak és nem elsõsorban az ételrõl és az italról van szó.
Annyi és olyan sokféle akadály tud elválasztani bennünket Istentõl, ahányan és ahány félék vagyunk.
A mai két ige egy megkerülhetetlen témáról beszél: az anyagiakról.
Hajlamosak vagyunk ezen a területen egyéni és történelmi szinten is a szélsõségeket választani /luxus, fényûzés vagy az anyagi javakról való teljes lemondás/. Egyes emberek tönkremennek, mások az õ nyomorúságukból profitálva luxusban élnek.
Az anyagi javakról való teljes lemondásra jó példa a Jeruzsálemi, az elsõ keresztyén gyülekezet. Mindenük közös volt /lásd Apostolok Cselekedetei/.
Ez az õ választásuk, az õ döntésük volt, de végül is nem volt járható út, hiszen teljesen elszegényedtek.
A tulajdonnélküliség nem Isten akarata. Ez a mi emberi megoldásunk.
A Teremtéstörténet is arról szól, hogy Isten, ajándékozó Isten. Sok mindennel ajándékozza meg az embert, sok mindent bíz rá képességekben, lehetõségekben, jellemben. Ezeknek sokszor anyagiakban is kifejezhetõ értéke van.
Pál így beszél a korinthusiakhoz: „A jeruzsálemiek szükségét a ti fölöslegetek pótolja ki.” Igen, Isten azt is megadja az életünkben, hogy fölöslegünk is lehet.
Ettõl nem kell félni, viszolyogni, nem bûn, ha fölösleged van. Gond akkor van, mikor nem teszed meg azt, amit csakis te tudsz megtenni. Mi emberek kezdjük el nagyra nyitni a különbséget. Visszaélünk azzal, amivel Isten megajándékoz.
Mindaz, amit kapsz, kezd akadállyá válni. Nyereséget vársz, akár mások kárán is.
Mindig, mindenki jól akar járni.
Errõl beszél Jeremiás is. Isten választott népe is kikerüli az egyenes utat. Ráadásul Isten nevével takaróznak.
Nem mindig az a tisztességes, ami szabályos Isten a tisztességet, az egyenességet kéri számon, azokat a kereteket, melyeket választott gyermekeinek ad. Aki nem tisztességes úton jár, annak a szíve mélyén nincs békessége.
Az ige figyelmeztet: légy józan, mert az óembered szívesen indul ebbe az irányba, akár még úgy is, hogy tisztességesnek tûnik.
Sokan úgy gondolják, Istennel való kapcsolatuk nem számon kérhetõ magánügy.
Igenis fontos ügyelni arra, mi az, ami látszik belõlünk. Az Úr elõtti tisztesség kihat földi életed tisztességére is. Ez az egyedüli járható út. Ez mindig hiteles, és látszik.
Böjt idõszakában vagyunk. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés: mirõl is mondunk le? A vagyonról? Nem. Isten nem erre hív, de arra igen, hogy mondjunk le az anyagiak terén is óemberünk megoldásairól. Mondjunk le arról, ami szembe megy a másikkal, nem a másik javára van, tisztességtelen a másikkal szemben.
Úgy bánj azzal, amit Istentõl kaptál, hogy csak kaptad, hogy használd és hasznára válj!
Istenem! Tudod, hogy minden téren vannak hiányosságaim, de maradhatok olyan, amilyen vagyok, minden ismert és ismeretlen hiányosságommal együtt.
Vedd birtokba a gondolataimat, akkor gyümölcstermõ lesz a mai napom.