Onnan eltávozva bement a zsinagógájukba, ahol volt egy sorvadt kezű ember. Azért, hogy vádat emeljenek ellene, megkérdezték Jézustól: Szabad-e szombaton gyógyítani? Ő pedig ezt mondta nekik: Ki az közületek, akinek ha egyetlen juha van, és az verembe esik szombaton, nem ragadja meg, és nem húzza ki? Mennyivel többet ér az ember a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton. Ekkor így szólt ahhoz az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet! Ő kinyújtotta, és az újra olyan egészséges lett, mint a másik. A farizeusok pedig kimentek, és elhatározták, hogy végeznek vele. Mivel Jézus tudta ezt, eltávozott onnan. És sokan követték őt, ő pedig meggyógyította mindnyájukat, és megparancsolta nekik, hogy ne fedjék fel, kicsoda ő, hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás prófétált: „Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akiben gyönyörködöm! Lelkemet adom neki, és ítéletet hirdet a népeknek. Nem szít viszályt, és nem lármáz, senki sem hallja hangját az utcákon. Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki, míg győzelemre nem viszi az ítéletet. És az ő nevében reménykednek majd a népek.” (Mt 12,9-21)
Az, hogy mit ad nekünk a Szentírás olvasása, az igehallgatás, nagyban függ attól is, hogy általában hogyan tekintünk a Bibliára, mit jelent számunkra. A Biblia nem regény, nem mitológiai, nem történelemkönyv és nem természettudományos irat. A Bibliának egyetlen egy dolga van: elmondani,hogy kicsoda Isten. Elmondani azt az örömhírt, hogy Ő kegyelmes Isten, és hogy kik lehetnek Vele közösségben. Jézus ugyanezt hirdeti meg; Isten keresi az elveszettet, megteszi a legnagyobbat, a leglehetetlenebbet, amit ember nem tudna, ott a kereszten értünk.
Úgy kezdődik ez a történet, hogy Jézus bemegy a farizeusok zsinagógájába. Azokhoz megy, akik sokszor elutasítják Őt, sőt ördögöt kiáltanak Rá, és elhatározzák, hogy megölik Őt.
A farizeusok nagyon próbáltak megfelelni Isten akaratának. Isten akaratában, Igéjében látták az igazi értéket, de konzervatívak voltak. A tragédiájuk az lett, hogy amikor Isten megszólította őket, akkor pont ők nem hallották, nem értették, elutasították Jézust.
Jézus hozzájuk is megy, hiszen ők is Isten elveszett nyájához tartoznak, akik próbálják a maguk kegyességében megélni az Istennel való közösséget, az Istenhez tartozást, de valahogy mégsem tudják.
Jézus a legreménytelenebb és legtávolabbi helyen is megtalál és megszólít bennünket. Ilyen az Isten szeretetének és kegyelmének természete. Mi személyválogatók vagyunk, de Isten nem az, Ő mindenkit megkeres, és mindenkihez szól.
Isten végtelen kegyelméről szól az olvasott igében a szombati gyógyítás története is. Ezt a beteg embert azért viszik szombaton Jézus elé, hogy Jézuson kifogjanak. A szombat kérdése kardinális kérdés a farizeusok számára. Annyira tökéletesen akarták betölteni Isten akaratát, hogy már azt is kitalálták, amit Isten nem talált ki, olyan előírásokat tiltásokat gyártottak, melyeket Isten nem kért tőlük. Pontos szabály volt arról is, hogy szombaton nem lehet munkát végezni. Ilyen munka volt a gyógyítás is.
A beteg ember nem kéri a gyógyulást, nem szólítja meg Jézust, őt egyszerűen csak kiállítják a farizeusok középre. Isten határtalan kegyelme az, hogy ezt az embert meggyógyítja Jézus. Megadja a jó választ egy életszerű példával, amin nem lehet kifogni, és a beteget is meggyógyítja.
Köszönet nélkül is, hálátlanságunk ellenére is kegyelmes hozzánk az Isten.
Jézus az, aki a legelesettebbet, a leggyengébbet a legvégső pillanatunkban is megtalál és megtart bennünket. Hogy lehet köszönet nélkül egy ilyen helyzetből továbbmenni?
Az életben sokszor történik ilyen: Isten csodát tesz, valaki megszabadul, és elmarad a változás, elmarad a hála, aminek az Istennel való találkozás következményének kéne lennie mindenki életében. Sokszor nem tudjuk, az egyik ember miért marad meg és a másik miért nem, de újra meg újra figyelmeztetés számunkra, hogy vissza ne utasítsuk, el ne essünk, nehogy hálátlanok maradjunk.
Akkor, amikor ma is az Ő kegyelmével keres bennünket, azzal az érthetetlen kegyelemmel, amivel magára veszi a mi szennyes ruhánkat, akkor bennünk ez ne múljon el nyom nélkül! Maradjunk meg mindvégig mellette, hogy életünkben minden nap ez a kegyelem kísérhessen a Vele való találkozás csodájáig! Ámen!