Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, mondván: Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak. Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által? Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon. Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját. És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által. Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai. (Mt 15,1-9 Károli)
A felolvasott igeszakasz előzményeként olvashatunk arról, hogyan vendégel meg Jézus ötezer embert. Olvashatjuk, hogy miképpen jár a vízen, miként menekíti ki a süllyedő és hitében megingott Pétert a Genezáreti-tó habjai közül. Olvashatjuk, miképpen gyógyít meg betegeket.
Azt látjuk Jézus életében, hogy nem csak szóval hirdeti Isten evangéliumát, Isten országának eljövetelét, hanem cselekszi is Isten akaratát. A szavakat tettek követik, így válik hitelessé. Példa ez a számunkra is. Jézus vállalta a földi létet, sorsközösséget vállalt azokkal, akik nyomorultak, akik megpróbáltattak, de nem csak vállalta, hanem segített, és segít rajtuk.
Próbálunk mi is így élni, de gondolataink, érzéseink, csábítások, legfőképpen saját egónk gyakran akadályoznak ebben. Jó látni Jézust, és az Ő útján járni, aki saját magát adta sokakért.
A farizeusok és írástudók élen jártak a törvény betartásában. Ők ezeket ki is bővítették emberi útmutatásokkal. Fontosabbá vált számukra a törvénymagyarázat, mint maga a törvény, melyet Isten adott az Ószövetség által.
A felolvasott igeszakaszban a farizeusok a tisztálkodási törvényre hivatkozva kritizálják Jézust. Azt állítják, ha megengedi a tanítványainak, hogy kézmosás nélkül üljenek le enni (ezáltal az étel és az ő bensőjük is tisztátalanná válik), akkor maga Jézus sem tartja be a törvényeket.
A külsőséget, a ceremóniát tartották fontosnak, ez vált lényeggé. Amit tulajdonképpen jelképezne, az háttérbe szorult. Találkozhatunk ilyen hozzáállással a mai világban is.
Jézus rámutat a farizeusok hamisságára. Rámutat, hogy nekik nem a szeretet parancsolata a fontos, nem a hitüket élik meg az étkezés előtti kézmosással, hanem emberek parancsolatait. Ezek igen alkalmasak mások megtévesztésére, Isten valódi törvényeinek kijátszására. Szomorú dolog, amikor a külsőség, avallásosság a hit fölé kerekedik. Az emberek nem azt látják, amit érzek, hanem azt, amit kifelé mutatok.
Jézus ezt mondja: De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, a kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színből hosszan imádkoztok; ezért annál súlyosabb lesz a ti büntetéstek. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok a mik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni. Vak vezérek, a kik megszűritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek.Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megtisztítjátok a pohárnak és tálnak külsejét, belől pedig rakvák azok ragadománynyal és mértékletlenséggel. Vak farizeus, tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, hogy külsejük is tiszta legyen. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, a melyek kívülről szépeknek tetszenek, belől pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák. Épen így ti is, kívülről igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, de belől rakva vagytok képmutatással és törvénytelenséggel. Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképen kerülitek ki a gyehennának büntetését? (Mt 23,13-15.23-28.33 Károli).
Jól tesszük, ha elgondolkodunk rajta, nem esünk-e a világ kísértései, vagy az egónk miatt időnként mi is ezekbe a farizeusi hibákba.
Böjti időszak kezdődik. Talán útmutató számunkra, hogy nem az tesz tisztátalanná bennünket, ami a szájon bemegy, hanem amit mondunk, amit cselekszünk, vagy éppen nem cselekszünk. Lehet az igaz böjtünk az, hogy odamegyünk a szegényhez és felkaroljuk, az egyedülállóhoz és társa leszünk, vigasztalást viszünk az elkeseredettnek, útmutatást, Isten Igéjét a szabadulást keresőnek.
Így lehet a mi böjtünk igaz, így tehetjük tisztává. Így készüljünk az előttünk lévő Húsvét ünnepére! Ámen!