Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a vetés szárba szökkent, és kezdett kalászt hozni, látható lett a konkoly is. A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és ezt mondták neki: Uram, te jó magot vetettél a földedbe. Honnan került hát bele a konkoly? Ő pedig így felelt: Valamelyik ellenségem tette ezt! A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy elmenjünk, és összeszedjük a konkolyt? Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és majd az aratás idején szólok az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek be csűrömbe! Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba, tanítványai pedig ezzel a kéréssel fordultak hozzá: Magyarázd meg nekünk a szántóföldben nőtt konkoly példázatát! Ő pedig így válaszolt nekik: Az, aki a jó magot veti, az Emberfia, a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai, az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög; az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén. Az Emberfia elküldi majd angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt, és a tüzes kemencébe vetik őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja! (Mt 13,24-30.36-43)
Gyakran felvetődnek bennünk a kérdések; honnan és miért van ennyi küzdelem, nehézség és gonoszság a világon, és miért tűri Isten ezt a helyzetet? Miért nem írtja ki a bűnt? Miért kell ennek így lennie? Bizonyos értelemben ezek elméleti és spekulatív kérdések, melyekre sem a Biblia, sem ez a példázat nem, vagy csak részben felel. Jézus csak annyit mond, hogy van rossz, hogy miért, azt nem taglalja. Van ellenség, aki veti a konkolyt a búza közé. Egyet azonban világosan kell látnunk: van jó is.
A világnak van Ura, aki jó magot vet a földbe. Isten a világ gazdája. Övé a föld és annak teljessége. Ő Krisztus Atyja és Ő általa a mi Atyánk is. Tudomásul kell azonban vennünk, hogy van gonosz vetés is: van konkoly a búza között. A jó és a rossz, az igaz és a hamis mindig, mindenütt együtt, egymással összekeveredve van, és növekszik. Ilyen a világ, ez az a környezet, amelyben élünk.
Mi tudjuk, mert átéltük és tapasztaltuk, hogy a búza lehet erősebb, mint a konkoly. Egy emberen belül is jelen van mind a kettő. Olyan nincs, hogy jó ember, sem olyan, hogy rossz ember, csak olyan van, akit nem ismerünk egészen jól.
Jézus a mennyek országának fiairól és a gonosz fiairól beszél, akik az egész világon jelen vannak, és egymással összekeveredve növekednek (Egyházon belül is). Ezért nem engedi Jézus kiszaggatni a konkolyt a búza közül.
Hajlamosak lennénk a gyomlálásra, pedig előfordulhatna, hogy a konkollyal együtt a búzát is kiszakítanánk. Erre figyelmeztet Jézus. A nagy igazságosztással több kár okozható, mint haszon. Az igazság mércéje és birtokosa egyedül Isten. Egyetlen igazság van: az Isten örökkévaló igazsága Jézus Krisztusban. Ezt mi nem tehetjük a magunk önigazságává, főleg nem a fegyverévé. Az igazságnak mi csak sáfárai vagyunk. Aki gyomlálni akar, elfelejti, hogy maga is csak kegyelemből él, abból, hogy Krisztus még nem gyomlálta ki a konkolyt, hanem inkább jó vetéssé tette.
Mi, magunktól nem tudunk jó ítéletet alkotni. Egymásról alkotott képünk és látásunk hiányos, töredékes és torz. Általában magunkat tartjuk búzának, másokat konkolynak. Valahányszor az embervilág megpróbálta a gyomlálást, abból mindig katasztrófa, esztelen pusztítás, családon belül perpatvar, sok-sok fájdalom származott.
Mi Jézusra kiáltjuk azt, hogy „feszítsd meg” és Barrabást felmentjük. Nagypénteken az embervilág a gyomlálás, a tisztogatás tudományából végképp levizsgázott és megbukott.
Mit tegyünk a gyomlálás helyett?
Jézus válaszában a hangsúly az együtt szóra esik. Nem gyomlálni kell, hanem a konkoly mellett búzának maradni. Legalább olyan erősen növekedjen a jó, mint a gonosz! Az igazsághoz ragaszkodva, szeretetben nőjünk fel Krisztushoz, aki a mi fejünk! A gonoszt jóval győzzük le!
Jézus szavaiból kiderül, hogy a kétféle vetés az Ő második eljöveteléig folytatódni fog. Segítsük és támogassuk egymást, és Jézus megőrzi az Ő búzáját.
Növekedjünk hát a kegyelemben és a mi Urunk, megtartó Jézus Krisztusunk szeretetében! Ámen!