Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére.
Akkor így szólt hozzájuk Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: „Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai.” De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.
Ekkor Péter így szólt hozzá: Ha mindenki megbotránkozik is benned, én soha meg nem botránkozom.
Jézus ezt mondta neki: Bizony mondom neked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.
Péter így válaszolt: Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg. Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is.
Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom.
Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett. Akkor így szólt hozzájuk: Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!
Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.
Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: Nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem? Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.
Másodszor is elment, és így imádkozott: Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod.
Amikor visszament, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük.
Otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. Azután visszatért a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk: Aludjatok tovább és pihenjetek! Íme, eljött az óra, és az Emberfia bűnösök kezébe adatik.
Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul.
Még beszélt, amikor megjött Júdás, egy a tizenkettő közül, és nagy sokaság jött vele kardokkal és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől.
Az árulója ezt a jelet adta nekik: Akit megcsókolok, ő az, őt fogjátok el! És azonnal Jézushoz lépett, és így szólt: Üdvöz légy, Mester! – és megcsókolta őt.
Jézus ezt mondta neki: Barátom, ezért jöttél! Akkor odamentek, megragadták Jézust, és elfogták. Egy pedig azok közül, akik Jézussal voltak, a kardjához kapott, kirántotta azt, lesújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.
Ekkor így szólt hozzá Jézus: Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el. Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet? De akkor miképpen teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?
Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz: Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem! Mindennap a templomban ültem és tanítottam, és nem fogtatok el.
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak. (Mt 26,30-56)
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3,16)
Mai a Megváltóról és a megváltásról beszélünk, megnézve, hogy mi közünk van nekünk mindehhez.
A megváltás fogalom jelentése: valakit reménytelen helyzetből kiszabadítani. Ilyen megváltás volt a zsidók kimenekítése Egyiptomból, emberek, családok pénzzel való kiváltása a rabszolgaságból, illetve hadifoglyok kiváltása, az özvegyasszonyok feleségül vétele rokonuk által.
Mi közünk van nekünk ehhez, mi köze van ehhez Jézusnak?
A Biblia szerint, mi emberek ugyanilyen elveszett, teljesen reménytelen, kilátástalan helyzetbe születünk bele. Az ember tragédiája a bűn.
A bűn: céltévesztés.
Ilyen céltévesztés a szenvedélybeteg élet is, amikor nem a problémával foglalkozunk, hanem elnyomjuk azt egy rövidtávú „megoldással”, ami végül is nem old meg semmit, csak még mélyebbre taszít a bajainkban.
A Biblia szerint a bűn: az Istentől való elszakadás. Ebbe születünk bele, és a bűnért csak halállal lehet fizetni. (A bűn zsoldja a halál; Róm 6,23)
Isten úgy döntött, hogy meg akar váltani bennünket ettől a célt tévesztett élettől, Jézus Krisztusban kifizette a váltságdíjat a mi bűneinkért, s ezáltal mi szabadokká váltunk a bűntől. Az evangélium ennek a szabadságnak az örömhíre.
Mielőtt panaszkodni kezdenénk bármiért is, gondoljunk Jézus szenvedéseire! Mik azokhoz képest a mi bajaink, szenvedéseink? És Ő még csak nem is a saját, hanem a mi bűneink miatt szenvedett, a mi bűneinket vette magára, azok miatt vállalta a megaláztatást, a szörnyű kínokat és az iszonyatos elhagyatottságot még az Atyától is! Mindezt értünk, bűnösökért, Ő a bűntelen!
Úrvacsora alkalmával mindig megemlékezünk Jézus Krisztus kereszthaláláról, értünk hozott áldozatáról. Maga Jézus hagyományozta ezt ránk. Ilyenkor azt is ünnepeljük, hogy amilyen biztos az, hogy Jézus feltámadt a halálból, olyan biztos az, hogy Isten győzedelmes ereje minket is feltámaszt majd a halálból, és általvisz az örök életre. Ugyanilyen biztos az, hogy ebben az életben is egy új életre támaszt fel, egy teljesen új életet ajándékoz nekünk. Szükséges nekünk újjá születnünk. És, hogy ez hogyan lehetséges, erre ad választ a Jn 3,16.
A kegyelem adott: „Jézus Krisztus megszabadított, áldom az Isten Bárányát”. Legyen ez mindannyiunk számára valóság naponként! Ámen!