Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam. (Jn 14,6)
Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. (Gal 2,20)
Mit jelent az, hogy Jézus Krisztus él bennem?
Gyakran idézzük Pál apostolnak ezt a kijelentését: „nem én élek, hanem Krisztus él bennem”. Mégis elkövetjük újra meg újra ugyanazokat a hibákat, és mi magunk sem hisszük igazán, mi sem értjük, látjuk, hogyan működik ez az életünkben. Sokszor csak a kudarcainkkal szembesülünk.
Az énünk nem hal meg, amikor megtérünk. „Ha valaki az énjét meg akarja ölni, zárt osztályon fog kikötni (Gyökössy Endre).
Pál apostol Saulként valami – a keresztyénség – ellen küzdött, Pálként pedig valamiért, valakiért – emberekért és Krisztusért – munkálkodott. Megváltoztak a motivációi. Nem megölte az énjét, hanem átengedte Krisztusnak. Megölte személyiségének azt a részét, amit a Biblia óembernek nevez (önszeretet, önimádat, önhittség, önelégültség, önsajnálat), és lett belőle egy Krisztus-központú új ember.
A megtérés után is megmarad a személyiség, de más lesz a motiváció.
Pált már nem az érdekli, hogy mit gondolnak az emberek róla, hanem az, hogy mit gondolnak Krisztusról.
Mi motivál téged; mi lesz veled, vagy mi lesz a másikkal? Mit gondolnak rólad, vagy mit gondolnak Krisztusról?
Meg lehet változni. Isten meg tudja változtatni a lelkünket.
Krisztus az egész életünk Ura szeretne lenni, nem csak egy-egy részterületé.
Nekünk kell életünk minden területét átengedni. Isten előtt szent a szabad akarat.
Jézus fel akarja számolni a káoszt az életünkben. Keresztyén életünk kudarcainak fő oka az, hogy vannak területek, melyeket elzártunk az Úr Jézus elől. „Az isteni természet csak az emberi természet helyén virágozhat, mellette nem” (Joó Sándor).
Krisztus dicsősége akkor látszik meg, ha hagyom, hogy Ő működjön az életemben. Nekem kell ajtót nyitnom felé, és lemondanom azokról a dolgokról, amelyek elválasztanak Tőle.
Nem te végzel áldott dolgokat, Krisztus végzi el benned és általad” (Joó Sándor). Engedd! Ne te feszítsd meg magad, hanem engedd, hogy Krisztus vigye fel a bűneidet a keresztre! Ne alkudozz, nincs értelme.
A bűnnek addig van hatalma az életünkön, amíg szégyenkezünk miatta. Amikor nevén nevezzük, és kimondjuk, ez megszűnik.
Krisztus az egész életünket meg tudja újítani, át tudja alakítani, ha megengedjük. A bűn a halálba visz, a Krisztussal való élet pedig az örök életbe.
Hidd el, hogy van győzedelmes élet, csak át kell engedni!
Adja meg a mi Urunk, hogy megtapasztalhassuk ezt! Ámen!