De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged. Mert én, az Úr vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted. Mivel drágának tartalak és becsesnek, és mivel szeretlek, embereket adok helyetted, életedért cserébe nemzeteket. Ne félj, mert én veled vagyok! Napkeletről visszahozom gyermekeidet, és napnyugatról összegyűjtelek. Ezt mondom északnak: Add ide! – és délnek: Ne tartsd fogva! Hozd ide fiaimat a messzeségből, leányaimat a föld széléről, mindenkit, akit rólam neveztek el, akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam. (Ézs 43,1-7)
Istennek a fő jellemzője az, hogy megszólal.
Az előző részekben a bálványokról beszélt, most pedig saját magáról mond el néhány dolgot.
A vallásos ember úgy képzeli el Istent, hogy neki kell valamilyen módon felkapaszkodnia hozzá. A Biblia azt mondja, hogy Isten kezdi el keresni az embert, Ő szólal meg először.
Ahol Isten szól, ott mindig változások történnek. Ezért nem szabad lebecsülni a bizonyságtétel, az imádság, az igeolvasás, a gyülekezetbe járás erejét. Isten szavának mindig következménye van.
Isten, a mi teremtőnk, nem „csak” megteremtette a világot, de folyamatosan bővíti, igazítja, javítja is azt. Isten a fazekashoz hasonlítja magát. Határozott céllal formál bennünket.
Mit jelent az, hogy Isten Izráel szentje?
Megfoghatatlanul más, mindentől megkülönböztethető, minden szempontból egyedülálló és minden módon mindent meghaladó fordulatot igénylő és követelő valóság.
Amikor Isten szentségébe valaki belepillant, egyszerre tölt el félelem és óriási öröm, békesség. Félelmeinkre Isten azt válaszolja, hogy szeret bennünket. Ne féljünk, mert Ő velünk van, hordoz és átölel, kézen fog és megszabadít.
Nincs olyan reménytelen helyzet, ami Isten ne tudna kiszabadítani, olyan szétesett élet, amit Ő ne tudna helyre rakni. Elhiszed-e?
Mondd el bátran a gondjaidat, problémáidat Istenre, és kérd Tőle a megoldást! Ne félj az Isten világosságától, ne félj az Isten szentségétől!
Isten, szabadító Isten, és meg akarja oldani a problémáidat. Ámen!