De megolvasztottalak, mint az ezüstöt, a nyomorúság kohójában próbára tettelek. (Ézs 48,10)
A keresztyén életben sem minden könnyű, abban is vannak nehézségek, fájdalmak, szenvedések, és bármilyen hihetetlen is első hallásra, de mindez az élő Isten akaratából történik.
Miért van szenvedés a világon?
Isten mindent jónak teremtett. A rosszat mi hoztuk a világba. A szenvedés, az emberi bűn következménye, úgy is, mint cselekedetnek, úgy is, mint az Istentől elszakadt állapotnak.
Igyekszünk kerülni a szenvedést, pedig Istennek ezzel célja van. A Szentírás szerint Isten megengedi a szenvedést, hogy kiderüljön, mi van a szívünkben.
„Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?” (Jer 17,9).
Ismerjük a saját szívünket? Hány álarcunk van? A szabadulás kezdete, hogy szembenézek magammal. Nehézségek során derül ki igazán, hogy ki vagyok én.
A szenvedés megszabadít az önsajnálattól.
A szenvedés, a nyomorúság rászorulttá tesz. Elszáll az elbizakodottságunk, és rájövünk, mennyire rá vagyunk szorulva az élő Isten kegyelmére.
A nehézségek jellemet formálnak. Meg kell tanulnunk terheket hordani, felelősséget vállalni, bizonyos dolgokért áldozatot hozni, küzdeni. Meg kell tanulnunk, hogy mindennek ára van.
Az Istentől elszakadt állapot következménye, hogy nagyon sok mindenben értéktelenné vált az életünk. Ez elvezethet odáig, hogy egymást sem értékeljük igazán.
Nyomorúságban tapasztalható meg Isten megtartó ereje.
Aki egyszer már átment a halálnak völgyén, azt többé már semmi sem rémítheti meg, mert tud az élő Istenbe kapaszkodni – mondja Zimányi József.
Mi is sokszor elmondjuk, hogy ha nem lettünk volna mélységben, nem találtuk volna meg az élő Istent, nem lennénk ott, ahol most vagyunk. Isten szabadítása egy olyan élmény, amit nem kerülhet meg a hívő ember.
A szenvedés, a nyomorúság kiégeti, eltünteti a gonoszt az életünkből.
Amikor Isten megengedi a nyomorúságot az életünkben, azért teszi, hogy közelebb vonjon magához.
Isten nem csak a nyomorúság által, de egymás által is csiszol bennünket.
Merjük Istenre bízni magunkat, hagyjuk, hogy kiderüljön, mi van a mi szívünkben, és ami nem odavaló, ami elválaszt Istentől, azt tegyük le újra a kereszt alá! Ámen!