Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? (Róm 8,32)
Ebben az évben arról beszélünk, hogy kicsoda Isten.
Sok mindent elmondtunk már Róla. A mai ige alapján arról is beszéljünk arról, hogy Isten bőkezű és ajándékozó!
A bűneset óta tönkrement az Isten és ember közötti kapcsolat. Azóta Isten és ember között áthidalhatatlan szakadék van (az ember részéről). Isten ezt a szakadékot át akarja hidalni. Ezért adta oda egyszülött fiát.
Jézus Krisztus egyenlő az Atyával, tehát Isten, saját magát adta értünk.
Amikor az ember elszakadt Istentől, minden mást is elkezdett tönkretenni. Isten vissza akarja állítani azt az állapotot, ami a teremtéskor volt. Ehhez le kell számolni a bűnnel.
Mivel a bűn zsoldja a halál, a bűnnel való leszámoláshoz valakinek meg kell halnia. Isten úgy döntött, hogy önmaga fogja elszenvedni mindazt, amit az embernek (nekünk) kellene.
Isten ígérete, hogy nekünk ajándékoz mindent, csak Jézus Krisztussal együtt érvényes.
Isten ismeri a szükségleteinket, nyugodtan kérhetjük Tőle a „mindennapi kenyerünket”.
A boldogságunk attól függ, milyen a kapcsolatunk a mennyei Atyával. Isten, Jézus Krisztusért hajlandó megbocsátani a bűneinket, elfelejteni a hibáinkat és teljesen új életet adni. Ennek az elfogadása az alapja annak, hogy ezzel együtt mindent megkapjunk.
Csak úgy teremhet meg bennünk a Lélek gyümölcse, ha közel vagyunk az élet forrásához: Jézus Krisztushoz. Ez a gyümölcs a minden.
Mi kell nekünk valójában?
Egy olyan szabad élet, ahol kiszámítható az, hogy mi fog történni, ahol biztonságban vagyunk, ahol a múlt el van felejtve, ahol itt és most elfogadnak, szeretnek és komolyan vesznek úgy, ahogy vagyok. Mi megkaptuk mindezt ajándékba Istentől.
Istentől mindent úgy kapunk, mint fiak, és kárpótol bennünket azokért az évekért is, amikor még nem Vele jártunk.
Merjünk olyan dolgokat kérni, amik szükségesek ahhoz, hogy az életünk helyrejöjjön, jobb és szebb legyen azért, hogy még közelebb kerüljünk ahhoz, akitől mindezt kapjuk! Ámen!