Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? (Róm 8,32)
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. (Mt 6,11)
A múlt héten arról beszéltünk, hogy Isten mindent nekünk ajándékozott Jézus Krisztusban.
Jézus arról beszél, hogy naponta újra, meg újra szükségünk van Isten ajándékaira, és meg is kapjuk azokat. Éljünk naponta Isten igéjével! Ő folyamatosan gondot visel ránk.
Jézus beszédében a kenyér: minden, amire szükségünk van úgy, ahogy azt Isten adja. Előfordul, hogy az enyémet Isten valaki másnál teszi le, és tőle fogom megkapni. Legyek hálás érte! Az is előfordul, hogy többet kapok a szükségesnél. Ilyenkor Isten nálam teszi le Isten mások ajándékát. Tudok-e jó szívvel adni belőle? Isten kiábrázolása látszik meg ebben is.
A kenyérkérdés nem létkérdés, hanem szívkérdés. A sajátom azért, hogy el tudom-e kérni, a másé azért, hogy oda tudom-e adni.
Az ajándék értéke attól függ, hogy kitől kapom.
Sok hívő tétlenül vár minden megoldást Istentől. Tegyem meg én is, ami tőlem telik, és úgy kérjem rá Isten áldását tudván, hogy az eredmény az Ő áldásától függ!
Ami a másé, az nem az enyém. Ha ad belőle megköszönöm, de semmiképp nem hiszem azt, hogy az nekem jár.
Pál apostol arra figyelmeztet; adakozzunk, de úgy, hogy mi magunk szükségre ne jussunk.
Jézus az élet kenyere. Érte és Benne kapjuk meg minden nap azt, amire szükségünk van. Jót is és rosszat is, hogy mindkettő a javunkat szolgálja. Isten szeretete nem viselné el, hogy az övéinek bántódása essen. Ezért beszél velünk naponként újra, meg újra. Ebben is az Ő gondviselő kegyelme valósul meg.