Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod. (Mt 6,10)
Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák ezeket? Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok, de nem kapjátok meg, mert nem kéritek. Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni. Paráznák, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik Istennek. Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás ok nélkül mondja: „Irigységre kívánkozik a lélek, amely bennünk lakozik”? De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.” Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. (Jak 4,1-8a)
Sokszor nem tudjuk rendesen megélni az Istennel való kapcsolatunkat, mert jutalmat várunk mindenért, amit teszünk. Azt szeretnénk, ha Isten kiszolgálna bennünket.
Isten szívesen megajándékoz bennünket, de nem a tetteinkért, hanem szeretetből. Amikor erre rájövünk, hálából kezdünk el Neki tetsző életet élni. Erre mondja azt Pál apostol, hogy nem a szolgaság, hanem a fiúság Lelkét kaptuk (Róm 8,15). Ezzel a Lélekkel már kérhetünk Jézus nevében, de sokszor mégsem tesszük. Egész egyszerűen elfeledkezünk róla.
Istennek van hatalma az életünket helyretenni. Vegyük észre, és merjünk kérni!
Szégyellünk újra, meg újra ugyanazzal a bűnnel Isten elé állni, pedig lehet felállni és újra kezdeni a harcot.
Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elesem is, fölkelek, ha sötétségben lakom is, az ÚR az én világosságom (Mik 7,8). Ez legyen a követendő példánk!
Kéréseink Isten felé ne „bevásárló listák” legyenek! Ő tudja, mi az, ami a javunkra válik, mire van valóban szükségünk, mi az, amivel mások felé is tudunk szolgálni.
Ne a szerzési vágy határozza meg a kéréseinket, hanem a valós szükségleteink! A szerzési vágy eljuthat odáig, hogy akár még a másik kárára is kell. Bízzuk Istenre, hogy azt adja meg, amit Ő szán nekünk, mert az a legjobb!
Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom (Ézs 65,24).
A világ, a maga kívánságaival, vágyaival bennünk van. Jakab azt mondja, a világgal való barátság, ellenségeskedés Istennel. Amikor a világ szerint kérünk (nekem kell), akkor elveszítjük az élő Istennel való kapcsolatot.
Isten arra hív, fogadjuk el, hogy amire nekünk valóban szükségünk van, azt Ő megadja. Nagyobb terhet nem tesz a vállunkra, mint amennyit elbírunk. Ha roskadozunk, Ő felemel, és képessé tesz arra, hogy elhordozzuk, amit Tőle kaptunk. Ez az igazi, nagy ajándék!
Isten szeretete képessé tesz arra, hogy bárhol, bármiben megálljunk.
Itt a talpra állás lehetősége ismét az úrvacsorában. Isten vissza akar fogadni az Ő szeretetébe. Ámen!