Az első fejezet a telhetetlenségről szól. Az ember mindennel kapcsolatban tud telhetetlen lenni.
Isten ezt a világot nagyon gazdagnak teremtette. Hol van a határ a vágyakozás és a telhetetlenség között?
Ebben a fejezetben vissza-visszatérő szó a siránkozás. Megkérdőjelezik mindazt, amit Isten tett, amit Isten üzen nekik. Ez fáj Istennek.
A vágyakozás és a telhetetlenség között a határ: a hálátlanság. Szabad nekünk bármit kérnünk az Úrtól, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mennyi mindent kaptunk már Tőle. Pál apostol is arra biztatja a filippieket, hogy hálaadással tárják fel kéréseiket Istennek. Isten kirendeli azt, ami fontos és időszerű.
Arra tekintsünk, amink van! Ne szítsuk az elégedetlenséget, osszuk meg másokkal is a szívünkben lévő hálát! Jézus örömre akar hangolni bennünket.
Amikor valakinek a hála csordul ki a szívéből, lehet, hogy nem is jobbak a körülményei, mint nekem, csak kapott az Istentől egy másik szemüveget.
Azt olvassuk, hogy mivel telhetetlenek voltak, ezért sokan meghaltak Isten büntetéseképpen.
A következő fejezetben arról olvasunk, hogy Mózesre támadnak a testvérei a felesége; az idegen asszony miatt. Ez csak kifogás volt, tulajdonképpen irigyelték Mózestől, hogy Isten ővele beszél. Isten Mirjámot poklossággal bünteti ezért.
Tulajdonképpen mi sem akarunk kevesebbnek bizonyulni másoknál. Be akarjuk bizonyítani (magunknak és másoknak egyaránt), hogy értékesek vagyunk. Mirjám és Áron is azt akarta bebizonyítani, hogy ők sem kevesebbek, mint Mózes.
Aki tudja, hogy ő egy olyan jelentéktelen és bűnös ember, akit az Isten magához ölelt, és azt akarja, hogy mindig Vele legyen, annak nincs szüksége ilyen bizonyítgatásokra, vetélkedésekre.
Isten számon kéri ezeket a bűnöket; a telhetetlenséget, a vetélkedést. Mirjám is belehalt volna a poklosságba, ha Mózes nem könyörög érte, hogy gyógyítsa meg az Úr.
A mi életünkben is sok a bűn. Az Úrvacsora arról szól, hogy mégsem kell meghalnunk. Isten nem változik. Amit régen bűnnek tartott, az bűn most is, amiért régen halál járt, azért halál jár most is.
Az Úrvacsora arról szól, hogy az Úr Jézus Krisztus odaállt, hogy meghaljon helyettünk, hogy elrontott dolgainkat ne nekünk kelljen Isten előtt rendezni, mert nem tudjuk. Aki látja magát és a bűneit, odamehet Krisztushoz
A vetekedés ellentéte a tiszteletadás, a megbecsülés, az alázat, az igazodás.
Jézussal meg lehet az a szabadságunk, hogy nem emberek véleménye tesz bennünket kicsivé vagy naggyá. Isten szeretetében annyira felértékelődünk, hogy annál feljebb nincs.
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3,16) Ámen!