Azután elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére. Amikor kiszállt a hajóból, egyszer csak szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan lélektől megszállott ember, aki a sírboltokban lakott, és akit már lánccal sem tudott megkötözni senki, mert már sokszor meg volt kötözve bilincsekkel és láncokkal, de szétszaggatta a láncokat, a bilincseket pedig összetörte, úgyhogy senki sem tudta megfékezni.
Éjjel-nappal mindig a sírokban és a hegyek között kiáltozott, és kővel vagdosta magát. Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte, és hangosan felkiáltott: Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj engem! Jézus ugyanis ezt mondta neki: Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből! És megkérdezte tőle: Mi a neved? Az így felelt: Légió a nevem, mert sokan vagyunk. És nagyon kérte őt, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Ott a hegyoldalban egy nagy disznónyájat legeltettek, ezért a tisztátalan lelkek azt kérték tőle: Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük! Ő megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és belementek a disznókba; a nyáj, mintegy kétezer állat a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe. A legeltetők pedig elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környékre. Erre kijöttek az emberek, hogy lássák, mi történt. Amikor Jézus közelébe értek, és látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket. Akik pedig látták, elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a disznókkal. Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy menjen el a határukból. Amikor azután beszállt a hajóba, kérte őt az előbb még megszállott ember, hogy vele maradhasson. Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad. Az pedig elment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus, és mindenki csodálkozott.
Tudjuk, hogy Jézusnál mindenki egyforma bánásmódban részesül.
Ebben a történetben is egy olyan emberrel találkozik az Úr Jézus, aki peremhelyzetben van, akiről már mindenki lemondott. Ezt az embert láncon tartja a betegsége, és még a környezete is láncra veri félelmében; nehogy ártson valakinek.
Az öntörvényű, szenvedélyei által irányított ember mindig veszélyes mindenkire, csak romokat hagy maga után. Jézus odamegy, és minden a helyére kerül.
A nagy tudású farizeusok, amikor találkoznak az Úr Jézussal, látják a messiási jeleket, nem ismerik fel, hogy Jézus Krisztus az Isten fia. A megszállott emberben lakó tisztátalan lélek azonnal felismerte Jézust, a magasságos Isten fiát. Az Ördög pontosan tudja, hogy kicsoda Jézus, és mindent megtesz azért, hogy az emberek elkerüljék, illetve hatástalan maradjon rájuk az üzenet. Nem ért máshoz, csak ahhoz, hogy pusztítson: ha nem az embert, akkor a disznókat. Ezzel is ő nyer, mert a disznók elvesztése miatt többen nem hisznek majd Jézus Krisztusban.
Akik ott vannak, amikor ez az ember meggyógyul, azt látják, hogy eszén van, és megrémülnek. Az észre térés, meg a megtérés egy és ugyanaz (Végh Tamás ref. Lelkipásztor).
Amikor először tapasztaljuk meg Isten szentségét és hatalmát, megijedünk. Később jövünk csak rá, hogy Isten szeret bennünket.
A körülállók, nem a gyógyulásnak örülnek, hanem a disznókkal elveszett káruk miatt tesznek szemrehányást Jézusnak.
Számunkra mi az érték, mi a fontos; egy ember üdve vagy a saját hasznunk?
A gyógyult ember Jézussal akar menni, de Ő nem engedi, hazaküldi az övéihez. Ezzel feladatot ad neki, ahogy Cseri Kálmán fogalmazza: „nem velem, hanem értem”. Ettől kezdve elmondja mindenkinek, hol szabadult; elkezdődik az evangélium hirdetése.
Jézus nem csak megszabadít, hanem új életre hív. Új célt, új látást, új feladatot, új értékrendet ad.
Az Ige arra biztat, hogy menjünk haza a mieinkhez, és éljük eléjük a Krisztust. Ezáltal ők is elkezdenek gyógyulni.
Aki meg tudott szabadítani, vezetni is tud. Nem hagy minket elveszni.
Amikor Isten nemet mond, azt is el kell tudni fogadni. Merjük elhinni, amikor Isten új utakra vezet minket, vagy új dolgokat akar nekünk megmutatni! Ez a hitben való engedelmesség és növekedés; nem a saját akaratomra nézek, hanem az Övére.
Az élő Istennek terve van az életünkkel. Feladat nélkül senkit nem hagy.
Akkor leszünk igazán szabadok, ha megyünk és tesszük, amit Isten kér tőlünk. Ámen!