Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón vidékére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltozott: Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek! Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá a tanítványai, és kérték: Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik. De ő így felelt: Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz. Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam! Jézus erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában. (Mt 15,21-28)
Fönícia vidékére zsidó ember nemigen ment. Jézus ide vonult félre, itt szólította meg Őt ez az asszony.
Jézus először nem a Tőle megszokott módon reagál erre. Nem minden esetben tudjuk, hogy mi az Isten akarata, mit miért tesz. Nem értjük, hogy Jézus miért így válaszol ennek az asszonynak.
Jézus idejében a zsidó emberek a Szentírás tanításait (szeretet, törődés, stb.) csak a zsidókra tekintették érvényesnek. Jézus is azt mondja, csak hozzájuk küldetett. (Az evangélium kiterjesztése csak a keresztre feszítés és a feltámadás után következik be az üdvtörténetben.)
Az Úr Jézus megengedi, hogy botrányos helyzetekbe kerüljünk, és kiderüljön, mi lakik a szívünkben.
Az asszony, akárcsak a római százados, nem a maga számára kér segítséget. Úgy tűnik, Jézust nem hatja meg a szenvedése. Ez az asszony kívül van az Isten szövetségén, mégis közel mer menni Jézushoz. Merünk-e mi érintés-távolba menni Istenhez? Elfogadjuk-e Tőle azt is, ami nem tetszik?
Ez az asszony nem sértődik meg, nem tiltakozik, elfogadja azt, amire Jézus rámutat, beéri a legkevesebbel is, amit Tőle kaphat. A találkozás lényege az, hogy mit mond Jézus, és hogyan lesz ebből megoldás a problémájára.
Eljutunk-e mi is erre a szintre? Az igazi, Istennel való kapcsolat kitartó és rugalmas, mint ezé az asszonyé.
Ha Isten segítsége kell, belül kell kerülni a szövetségen, el kell ismerni, hogy Ő az Úr, Ő irányít. Akkor tapasztaljuk meg azt a szeretetet, hogy Isten fia lehajol, átölel.
Ez az asszony azért ment Jézushoz, mert hallott Róla. Ebben van a mi nagy felelősségünk is: beszélünk Jézusról, vagy hallgatunk?
Tudjunk és merjünk olyan eszközök lenni, amilyennek Jézus akar látni bennünket! Ámen!