Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését! Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel, nem haragodban, hogy szét ne morzsolj engem! (Jer 10,23-24)
Az év adventi időszakában vagyunk. Hogyan készülünk megállni, leborulni a betlehemi jászolbölcső, az örökkévaló Király előtt?
Az ige által idézett időben Júda népe elégedett volt magával, nem figyelt Isten figyelmeztetéseire. Úgy gondolta, megérdemli, hogy Isten kegyelmes legyen hozzá. Mi, hogy vagyunk ezzel?
Jeremiás érzi, hogy közeleg a vész, a megpróbáltatás, ezért igyekszik kieszközölni Istentől a kegyelmet. Látja népe bűneit, de meg akarja őket menteni.
Isten elénk adta az életet és a halált, a jót és a rosszat. Választhatunk. Ha rosszul döntünk, ne hivatkozzunk arra, hogy nincs hatalmunk az utaink fölött, hogy ilyen időket élünk! Ne éljünk vissza az igével! Ne Istent tegyük felelőssé a mi bűneinkért!
Jeremiás belátja, hogy népe nem méltó Isten kegyelmére, ezért kéri a fenyítést, de mértékkel. Nem veti el az önvizsgálatot. Része-e az önvizsgálat az adventünknek? Mi az, amit megtehettem volna, de nem tettem meg?
Isten nap, mint nap szól hozzánk. Figyelünk-e rá, engedelmeskedünk-e neki? Örömmé tud-e válni ez a karácsonyi készülődésben, elcsendesedésben?
Jeremiás azt kéri az Úrtól: „mértékkel ítélj, hogy szét ne morzsolj”. Isten haragja jogos, amikor az Ő szentségével és tisztaságával ránehezedik az életünkre. Jeremiás próféta nem felmentést, hanem enyhítést kér. Bűnös a nép, rászolgált a fenyítésre, de nem bírja el azt.
Isten igazságos (bűn nem maradhat büntetlenül), de kegyelmes. „És ha a gonosztevő megtér minden vétkéből, melyeket cselekedett, és megtartja minden parancsolatimat, és törvény szerint és igazságot cselekszik: élvén éljen, és meg ne haljon. Semmi gonoszságáról, melyet cselekedett, emlékezés nem lészen; az ő igazságáért, melyet cselekedett, élni fog. Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen? Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!” (Ez 18,21-23.32) „Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!? Te pedig, embernek fia, szólj néped fiaihoz: Az igaznak igazsága meg nem menti őt a napon, a melyen vétkezendik, és a hitetlen hitetlensége által el nem esik a napon, melyen megtérend hitetlenségéből, és az igaz nem élhet az ő igazsága által a napon, melyen vétkezendik.” (Ez 33,11-12)
Adventkor a keresztyén világ annak a születését várja, aki feloldja majd a feszültséget Isten igazsága és az ember bűne között. Istennek nem a haragja, hanem a szeretete az állandó, a nagyobb.
Ez a Krisztus eljövetele, és erre készülünk. Jézust várjuk, aki elszenvedte helyettünk az ítéletet, aki mennybemenetele után szüntelenül közbenjár, hogy éljünk, hogy életünk legyen.
A jeremiási imádság Krisztus kereszten mondott imádságában teljesedik be: „nem tudják, mit cselekednek”.
Így készüljünk, lélekben megtisztulva a karácsonyra, tudván, hogy Jézus a mi igaz és örökkévaló ügyvédünk, aki azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet, hogy általa örök életet nyerjen! Ámen!