Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik. (Tit 2,11-14)
A Karácsony, Isten üdvtörténeti tervében csak a nyitány.
Hogyan tapasztalható meg ma, hogy megjelent Isten üdvözítő kegyelme? Általunk, hiszen Pál apostol azt írja: „Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai” (1Kor 12,27). Nem kis feladat!
Milyen jó, hogy el tudjuk mondani saját tapasztalataink alapján másoknak, hogy van szabadítás, be tudunk számolni Isten szabadító kegyelméről. Ki sem kell érdemelni, csak el kell fogadni és meg kell köszönni.
Ez a kegyelem minden ember számára megjelent. Nem tehetjük meg azt, hogy amit láttunk és hallottunk, arról ne szóljunk, és nem válogathatunk abban, hogy kinek mondjuk el.
Isten nevel bennünket, hogy növekedjünk a hitben. Időnként úgy érezzük, nem vagyunk elég jó tanítványok (megfáradunk, visszaesünk, eltávolodunk).
Az úrvacsora által megfoghatóvá válik, hogy itt van Isten közöttünk.
Isten vezet bennünket abban is, hogy az általa előre elkészített jó cselekedetekre törekedjünk. Tagadjuk meg a hitetlenséget és a világi kívánságokat!
Mi már nem csak ennek a látható világnak, hanem a láthatatlannak is állampolgárai vagyunk. Isten elküldte a meghívót, nekünk már arrafelé kell tartanunk.