Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. (Mt 6,9)
Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja. (Mt 6,25-34)
Kihez is imádkozunk?
A mi Atyánk megszólítás a hallatlan bizalom jele. Milyen következményei vannak, ha így szólítjuk meg Istent?
- Tudjuk, hogy az Atya szeret bennünket, és gondot visel ránk.
- Isten, mindenben felettünk áll, ennek ellenére beszélhetünk vele bármikor, mindig a rendelkezésünkre áll.
- Minden Isten kezéből jön; jó és rossz egyaránt (lásd Jób történetét), és mindennel célja van az életünkben. El tudom-e fogadni ezt?
- Mindig készen áll arra, hogy a bajból kiemeljen.
- Türelmesen a szívünkre beszél, ahányszor csak szükség van rá.
Szeretném megérteni, elfogadni, szeretném, ha tudnék ennek örülni.
„Békíts meg Uram magaddal, s magammal” (Ady Endre). Ennek a lehetősége az úrvacsora. Kész vagyok elfogadni bármit.