Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma (a mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként) – Mt 6,11
A „Mi Atyánk” kérései eddig Istenről szóltak. Most magunknak kérünk. Nemmagamnak, hanem magunknak. Mindenkinek, aki az Úr Isten szívében benne van. Ez a kör tágítható is. Jézus arra tanít, hogy az Ő szívében mindenki elfér.
Nem mi vagyunk a világ közepe, még a kéréseinkben, az imáinkban sem.Nem sajátíthatjuk ki Istent.
Szeretünk bálványokat gyártani olyan dolgokból is, amik önmagukban szentek, akár még Istenből is; „én Istenem”. Isten nem az enyém, mindenkié! Ne gondoljuk, hogy aki nem úgy hisz, gondolkodik, nem azt az éneket énekli, stb., mint én, az már nem is hívő!
Jézus azt mondja: jöjjetek hozzám mindnyájan (Mt 11,28), úgy szerette Isten a világot (a teljes, teremtett mindenséget) (Jn 3,16).
A keresztyénség számára alapvető történet, hogy elfogadjuk a másikat, olyannak, amilyen. Isten is elfogadott bennünket abban az állapotunkban, amiben akkor voltunk, mikor még nem ismertük Őt. Ez nem jogosít fel arra,hogy én a másságomat minden áron megtartsam!
A világ mindig elvesz, és arra tanít, hogy „nekem kell”, Krisztus mindig oszt; lásd a kenyérszaporítás történetét! Jézus azt mondja, imádkozzanak azokért, akik titeket átkoznak, adjatok, hagyjatok a másiknak.
Jézusnál a kevésből is elég lesz nem csak nekem, a környezetemnek is. Ezt is kérhetjük Tőle. Jézus kenyeret mond, nem kalácsot; azt, ami szükséges, de nem a luxust!Ha hiábavalóságokat kérünk, valószínű, hogy nem kapjuk meg. A kenyérben benne van minden, ami megelégít.
Uram Isten! Amit adsz, add meg úgy, hogy elég legyen! Add meg, ami szükséges a mindennapokhoz, úgy és akkor, ahogyan és amikor Te akarod! Tudunk-e így odafordulni az élő Istenhez?
Mi van akkor, ha feleslegünk van?
A Szentírás szerint nincs pazarlás. Isten nem hagyja a dolgokat kárba veszni. Amikor többet ad, annak oka van. Lehet raktározni a szűkebb időszakokra, lásd József történetét!Nem kell mindent egyszerre szétszórni, de az, hogy van mit félre tenned, ne tegyen felfuvalkodottá!
Ami nálam van letéve, amit én kaptam, és több, mint amire szükségem van, akkor a felesleget a környezetem számára kaptam. Lehet nyugodtan osztani, tudva, hogy ahonnan kaptam, onnan majd még jön.
Isten naponként gondoskodni akar rólunk.
Akár minden nap, újra meg újra elkérhetjük az aznapit. Nem csak az aznapi betevőt, hanem havonként a számlák kifizetését, naponként az erőt, fedelet a fejem fölé, gondviselést a gyermekeinkre, és még akár azt is, hogy tudjunk megmaradni abban a szabadságban, abban a hitben, amit kaptunk.
Jézus azt mondja, nem csak kenyérrel él az ember, hanem az Isten igéjével is (Mt 4,4). Ugyanezek a szabályok vonatkoznak arra is. Naponta el lehet kérni azt, hogy Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem, mire akarsz ma figyelmeztetni, mi az akaratod a mai napra?
Amim van, ahogy élek, amit kaptam, legyen jel arra, hogy az Isten létezik, uralkodik az életem fölött, hogy az Isten meg tud szabadítani, és meg akar szabadítani másokat is.
Így imádkozzunk másokért, így vigyünk Isten elé másokat, és így adjunk hálát azért, hogy mi is Isten nagy családjának tagjai lehetünk! Ámen!