Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen! (Jn 14,27)
Minden életkornak vannak jellemző aggodalmai. Iskolásnak a számonkérés, a fiatalnak az önismeret, a felnőttnek az otthonteremtés, a munkahelyi megfelelés, az idősnek az állapotromlás, a magánytól való félelem, az elengedés aggodalma, nehézsége, stb.
Azt mondja Jézus, békességet adok nektek, de nem úgy, ahogy a világ.
Hogyan ad békességet a világ? Nem érnek utol a problémák, a feladatok, de ez csak nagyon rövid időre szól (pld. nyaralás).
Milyennek látjuk Jézust az utolsó óráiban?
Megmossa a tanítványok lábát. Hálát adva megtöri a páska kenyeret, kiosztja. Sok mindent belevés a tanítványok lelkébe ezen az estén, és zavarba hozza az elfogatására küldött katonákat. Hihetetlen belső nyugalommal áll eléjük.
Ugyanez történik a nagytanács és Pilátus előtt is. Ők vannak zavarban, nem Jézus. Honnan van Jézus békessége?
Ez a békesség felülről való. Jézus tudta, hogy az Atyától jött, és az Atyához megy. Jézusnak volt egy kimozdíthatatlan önazonossága.
Mi félünk a mindennapokban attól, hogy kevésnek bizonyulunk.
Hihetetlen belső szabadsága van annak az embernek, aki Isten gyermekének tudja magát.
Isten felértékelt bennünket, ez a békesség forrása.
- A szenvedés idejét és mértékét Isten méri ki, de vége lesz.
- Jézus tanúi vagyunk.
- Békességet az elengedésben lehet találni.
Nekünk megadatott az a kegyelem, hogy a mi Urunkkal mehessünk tovább. Ez a legnagyobb garancia az életünkre, a békességünkre. Ámen!