Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt, és ezt mondta nekik: Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a páskavacsorát. Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben, és én örökségül adom nektek az országot, ahogyan az én Atyám is nekem adta azt. (Lk 22,14-15.28-29)
Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen. Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek. (Jn 15,11-15)
Az idézett igeszakaszból világos, hogy a téma a barátság.
Mielőtt közvetlenül Jézus szavaira térnénk, egy kicsit gondolkodjunk el, hogy miféle barátságok kísérik végig az ember életét!
Emberi környezetünk életkoronként változik. Az ember legelőször az édesanyját ismeri meg, majd a többi családtagját. Őket követik a rokonok, szomszédok, játszópajtások az óvodában.
Következő környezet az iskolában a diáktársak, azután a munkatársak, sorstársak, akikkel együtt voltunk tán egy betegszobában, némelyek együtt a fogságban, vagy börtönben, vagy valami megpróbáltatásban. A sorstársak sokszor közelebb állnak egymáshoz, mint a vér szerinti rokonok. Egy másik ágon megy tovább az ember élete a házasságban (házastárs, gyerekek, unokák).
Ebben a tarka sokaságban hová lehetne beékelni a barátokat?
Nem kell beékelni; ezekből az emberekből lesznek a barátaink, de nem automatikusan. Nem mindegyik lesz barátunk, de közülük bármelyik lehet a barátunk. Nagyon jó dolog és természetes, ha az embernek a házastársa lesz a legjobb barátja, de ez sem megy automatikusan.
A gyerekeinkkel, unokáinkkal való viszonyunk is személyre szabott. Vannak, akikkel barátsággá mélyül a kapcsolatunk.
A barátság, bizonyos értelemben több, mélyebb kapcsolat, mint önmagukban ezek a felsorolt viszonyok. Az lesz barátunk, akivel egy húron pendülünk. Akinek hasonló a gondolkodása, érzésvilága, akivel egy kicsit hasonlóan látjuk a világ dolgait. Nem kell, hogy mindenben egyet értsünk, de a lényeges dolgokban igen.
A barát az, akivel keressük egymás társaságát, vágyunk együtt lenni és, ha együtt vagyunk, jól érezzük magunkat. Kölcsönösen megosztjuk egymással az érzéseinket, gondolatainkat, sorsunkat, beengedjük az életünkbe.
A barátságban kölcsönösség, egyenrangúság és bizalom van. Számíthatunk egymásra.
A barátság az Isten rendkívüli ajándéka. Nem kell sok barát, de mély barátságok szükségesek ahhoz, hogy az ember Istennek ezt az ajándékát igazán átélje, élvezni tudja. Nagy dolog, ha ez megadatik.
Jézus életét tanulmányozva, arra jöhetünk rá, hogy Jézusnak is voltak barátai. Először a testvérei, családja volt körülötte, de erről keveset tudunk. Amikor elkezdte nyilvános működését (a családját egyelőre maga mögött hagyta otthon, majd később odaszerette őket a lelki családjába), és járta az országot, voltak barátai, akikhez bármikor elmehetett, asztalhoz ülhetett, és sok mindent megbeszélhetett velük.
Ilyen volt Kapernaumban Péterék családja, Betániában Márta, Mária, Lázár. Az utolsó héten, amikor Jézus Jeruzsálemben van, éppen a nagyhéten, akkor is az ő vendégük. Ott tölti az éjszakákat, Márta, Mária és az életbe visszahozott Lázár társaságában. Ott történik az utolsó este, hogy Mária drága kenettel megkeni Jézus lábát, miközben Jézus beszélget a többiekkel.
Ezek az emberek barátai voltak Jézusnak, akik nyilván nagyra tartották, hogy Jézus ott száll meg náluk, de Jézusnak is szüksége volt erre. Nagyon szerette, becsülte ezt a szíves fogadtatást, hogy oda bármikor mehetett. Szívesen látták, ellátták, ott tölthette a nagyhetet.
Jézus barátai voltak még a tanítványai.
Ez egy mozgó baráti kör volt. Vele mentek, állandóan úton voltak Vele. Amiket felsoroltunk, hogy mik a barátság jelei, azokat a tanítványok és Jézus kapcsolatában, sorban felfedezhetjük.
Azt mondja Jézus az utolsó vacsorán: vágyva vágytam, hogy ezt az utolsó vacsorát veletek költhessem el. Csak ti vagytok, akik a nehéz úton végigkísértetek. Nem csak akkor, amikor ünnepeltek, meg amikor királlyá akartak tenni, hanem a megpróbáltatások idején is ti végig kitartottatok mellettem.
Az igazi barát az, aki a szükségben is barát. Ezt élte át Jézus a tanítványokkal. Jézusnak jó volt a tanítványokkal lenni. A tanítványok értették meg a legjobban Őt, ők voltak Vele a nehéz úton, és most is velük lehet együtt, még egyszer, utoljára. A földi, az ember Jézusnak nagy segítség volt ez a baráti társaság.
Az utolsó vacsorán mondja Jézus a tanítványoknak, hogy mostantól kezdve barátainak mondja őket. Eddig ez nem hangzott el az evangéliumban. Jézus olyan Mester, aki megmossa a tanítványok lábát, olyan Úr, aki kész nekik szolgálni. Három évig Jézus gondoskodott arról, hogy a tanítványok ne szenvedjenek szükséget semmiben.
Most azt mondja Jézus; az igazi barát az, aki minden áldozatra kész a barátaiért, és Ő most erre készül. Nincs nagyobb szeretet annál, mint mikor valaki az életét adja a barátaiért.
Jézusnak nem voltak titkai. Ami az Isten titkaiból embernek elmondható, azt Ő elmondta a tanítványoknak, mert ők nem szolgái, hanem barátai Jézusnak. Persze addig, amíg egy húron pendülnek (ha az én parancsomat megtartjátok).
Jézus volt a vezetője ennek a körnek, de bárki mondhatott nemet, bárki elmehetett. Barátok maradhatnak akkor, ha úgy szeretik egymást, ahogy Jézus szerette őket. A tanítványok azt hitték, hogy úgy folytatódik a barátságuk, mint eddig (ezen a földön). Jézus már tudta, hogy nem így, mint most, de mégis lesz folytatás. Ez az őszinte szeretetkapcsolat, ez a bizalmi kapcsolat megmarad közöttük, mert a feltámadott Úr újra ott van a tanítványok között, és Lelke által azóta is itt van.
Jézus azt mondja nekünk, hogy ti az én barátaim vagytok, mert beavattalak titeket minden titkomba, megosztottam veletek mindazt, amit az Atyától kaptam, mert szeretlek benneteket, mert az életemet adom értetek, s ha ti megmaradtok az én szeretetemben, és abban a küldetésben, amit rátok bízok, akkor barátaim maradtok mindvégig, és akkor velem lesztek odaát is, az Isten országában.
Arról beszéltünk, hogy életkoronként más, más barátunk van. Tulajdonképpen egy barátunk van, aki az egész életen végig kísérhet, és az örökkévalóságban, és ez Jézus.
Ha valaki olyan barátot szeretne, aki mindig vele van, akire mindig számíthat, az utolsó órában és azután is, akkor maradjon Jézus közelében! Ámen!