Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. (Gal 5,1)
Galáciában sok vita folyt a körülmetélkedés körül. Felvetődött a kérdés, hogy a körülmetélkedésben, a törvényben vagy Krisztusban van az üdvözülés.
Pál apostol utal Jézus Krisztus áldozatára.
Krisztus adta a szabadulást a bűnből, Ő hozta el a váltságot, és bizony ezt nagy áron tette, vérét adta értünk. Nagy árat fizetett maga Isten, hiszen az egyszülött fiát adta azért, hogy mi meg tudjunk szabadulni a bűntől.
Ha elég lett volna a körülmetélkedés, a törvény, akkor nem lett volna szükség a húsvétra. Az apostolok még sehol sem voltak, mikor Isten már eldöntötte, hogy egyszülött fia által elhozza a szabadulást. Azért küldte Őt, hogy az elkövetett, vagy az öröklött bűnöket megtöretett testével eltörölje, kiontott vérével elmossa, ezzel kifizetve az emberi tartozást. Krisztus oldotta le a bilincseinket óriási áron. Ő hozta el az emberek számára a szabadságot.
Minden korban voltak olyan emberek, akik saját maguk akarták megváltani magukat, de nem sikerült nekik. Csak Krisztus tud a bűneinktől megszabadítani.
Istennek már akkor gondja volt ránk, mikor mi még nem hittünk benne. Már akkor benne volt a nevünk a megváltás történetében. Krisztus akkor is ott volt, amikor mi hátat fordítottunk Neki (így van ez ma is), és nem engedte, hogy még mélyebbre süllyedjünk.
Krisztus a hitetlenség rabságából és minden más rabságból is (reménytelenség, hiúság, kétségbeesés, céltalanság, stb.) ki tud szabadítani.
A gonosznak óriási tárháza van, amivel elcsábíthat és rabságban tarthat. Pál apostol azt mondja, hogy Krisztus a szabadságra szabadított meg. Amikor ember szabadít fel, ő uralkodik majd rajtam.
Sokan azt mondják, a keresztyének Krisztus rabszolgái, de ez nem így van. Nekünk szabad nem inni, szabadságunk van választani; élet, vagy halál. „Elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is” (5Móz 30,19).
Ádám és Éva is választottak, döntöttek. A bűneset előtt nem tudtak vétkezni, mert nem tudták, mi a rossz. Miután megismerték a gonoszt, tudtak már rosszat is cselekedni. Krisztus által viszont megismerhetem a jót, megtudhatom, mit tehetek, hogy jó legyen, hogy ne ártsak másnak.
A szabadság drága kincs, melyet óvni, őrizni kell. A világ, a gonosz el akarja venni tőlünk. Tudja, mik a gyengéink. Hajlamosak vagyunk azonosulni a szomszéddal, munkatárssal, stb. Ha már megtapasztaltuk a szabadságot, ne keressünk magunknak újabb rabságot! Milyen jó Krisztusban másképp látni a világot!
Halljuk meg a figyelmeztetéseket, éljünk szeretet által munkálkodó hitben! Ámen!