Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek! Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek, és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem. Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz. Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat. (Jn 14,11-21)
Az Újszövetség népére jellemző kísértés: Jézus nevében kérni. Ez óriási felelősség és óriási kísértés.
Ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni – mondja Jakab apostol (Jak 4,3).
Az első ember fellázadásával minden jogunkat elveszítettük arra, hogy Istentől bármit is kérjünk.
Barth Károly, svájci református teológus mondja: A mindenható Istennel lehet alkudozni. Ennek módja az imádság.
A próféták élete: Istennel való alkudozás a népért.
Nézzük meg a saját imádságainkat!
- Akarom-e, hogy Isten akarata érvényesüljön, vagy csak a saját
sorolom?
- Kinek szükséges, amit kérek?
- Közelebb visz Istenhez, vagy távolabb visz Tőle?
- Kit dicsőit a megvalósulás?
- Milyen lelkülettel fogalmazzuk meg a kéréseinket?
Isten követei vagyunk. Az a dolgunk, hogy képviseljük Őt, átadjuk az üzeneteit, de hogy mit kezdenek vele, az már nem a mi dolgunk.
Isten nem bízta ránk sem az ítéletet, sem a bosszút.Az élő Istennek arra is van hatalma, hogy az átkainkat jóra fordítsa.
Nincs jogunk kikövetelni a szeretet, a keresztyénség kimutatását senkitől. Nekünk sem kell villogni vele, tenni kell a dolgunkat.
Nem egymásnak kell megfelelnünk, hanem az élő Istennek.
Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy egy-egy helyzetben mit vállal fel és mit nem.
Csak akkor mondjuk, hogy Jézus nevében, amikor tényleg biztosak vagyunk benne, de akkor merjük kimondani! Mindezt nem azért, hogy érdemet szerezzünk Isten előtt –aminek amúgy sincs értelme, hiszen tudjuk, hogy kegyelemből van üdvösségünk hit által. Egy dolognak van értelme, hogy megdicsőíttessék az élő Isten.
Dicsőíttessék meg az Isten a mi kéréseinkben, a mi cselekedeteinkben és a mi Isten-felmutatásunkban is! Ámen!