Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen. (Mt 6,13b)
Isten országáról és hatalmáról beszéltünk az elmúlt két alkalommal. Most beszéljünk Isten dicsőségéről!
Mi a dicsőség?
Ékes, pompás, odaillő, és úgy a legjobb, ahogy van – mondja egy héber professzor.
Olvasd hozzá Jézus megkísértését (Mt 4,1-11)!
Isten dicsősége nem kötődik a templomhoz, a találkozókhoz, egyéb szervezett alkalmakhoz. Kell, hogy betöltse ezeket, és meg is teszi, de ott van akkor is, amikor csak ketten, hárman ülünk le az Ő nevében beszélgetni, és ott van egyéni imádságainknál is.
„Isten dicsősége az alulmaradni tudás” (Ravasz László).
Jézus tudta, hogy az Ő útja most lefelé vezet, de vállalta (értünk) a szenvedést, és nem volt hajlandó az Atyán kívül mást imádni. Mi kitartunk-e Isten mellett a bajban, a szenvedésben is? Rá merjük-e bízni az életünket akkor is, ha nem azt teszi, amit mi szeretnénk? Ki tudjuk-e mondani: De ha nem tenné is (Dániel 3,18)? Ez Isten dicsősége.
Jézust hatalommal, dicsőséggel akarta megkísérteni a Sátán. Velünk is ugyanezt teszi nap, mint nap.
Ha mi akarjuk a dolgokat magunknak megszerezni, azt fogjuk tapasztalni, hogy a dolgok szereznek meg bennünket maguknak. Ha mi akarunk hatalmat, az csak rombol.
Az igazi, Istentől jövő hatalom képes másokért áldozni, akár önmagát is feláldozni.
Szabad nekem nemet mondani mindenre, amire a világ igent mond. Szabad nekem a mélyben maradni akkor is, amikor a világ fel akar emelni. Szabad nekem a másikért lehajolni, nem kell belerúgni.
Az Isten nélküli dicsőségvágy csak pusztíthat.
Jézus azt mondja, szeressétek ellenségeiteket, imádkozzatok azokért, akik titeket átkoznak (Mt 5,44).
Te milyen gazdagságra, hatalomra, befolyásra vágysz, és mire használod mindezt, ha megkapod?
Isten azt adja és akkor, ami és amikor a legjobb nekünk. Övé, és csak az Övé a dicsőség! Soli Deo gloria!
Amikor azt mondom, hogy Istené minden, akkor csak Tőle várok mindent, és csak Neki adok hálát mindenért. Amikor Isten van a középpontban, minden más automatikusan a helyére kerül. Ha Ő az Úr, akkor a dolgaink eszközök lesznek, és nem bálványok.
Amikor megtapasztalom Isten szeretetét, utána már csak attól félek, hogy ki ne essek ebből a szeretetből.
Amikor megtapasztalom Isten szabadítását, már nem attól félek, hogy visszaesem, hanem attól, hogy elveszítem Isten szabadságát.
A keresztyén lét lényege a hála. Minél jobban imádom Istent, annál többet imádkozom.
Hogyan imádhatjuk Istent? Úgy, hogy elér bennünket annak a csodája, ahogy Ő gyakorolja a hatalmat – mondja Lovas András. Jézusé a szeretet hatalma, és nem a hatalom szeretete.
A leghatalmasabb, érted és értem a legszolgaibb lett, rabszolgahalált halt, hogy helyreállítsa a kapcsolatot, hogy felépítse a bizalmat, hogy létrehozza a párbeszédet Isten és közöttünk, hogy nyílt és szabad kapcsolatba léphessünk vele, általa, az Úrral. Ezért fel is magasztalta Őt az Úr mindenek fölé, és azt a nevet adta Neki, mely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon; mennyeieké, földieké és földalattiaké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
Övé lett minden hatalom a szolgálaton, a halálon keresztül. Ha így látod Őt, ha így fogadod Őt, imádni fogod, szolgálni fogod, és helyére kerül minden hatalom az életedben. Övé legyen a dicsőség! Ámen!