Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért, tanúbizonyságul a maga idejében. Azért rendeltettem hírnökül és apostolul – igazat mondok, nem hazudok –, hogy a hitre és az igazságra tanítsam a népeket. Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül. (1Tim 2,1-8)
Pál apostol és Timóteus kapcsolatát olyan szeretet és tisztelet jellemezte, mint egy apa – fia kapcsolatot.
A levél íródásának idejében kezdődtek el a keresztyénüldözések. Ebben a levélben az üldözőkért is imádságot kér az apostol.
Jeremiás is azt írta a Babiloni fogságban lévő száműzötteknek: „Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene valamennyi fogolyhoz, akiket fogságba vitettem Jeruzsálemből Babilóniába:Fáradozzatok annak a városnak a jólétén, ahová fogságba vitettelek titeket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak a jólététől függ a ti jólétetek is!” (Jer 29,4.7).
Kálvin azt mondja: mi is Isten ellenségei voltunk valamikor.
Az imádság nem lehetősége, hanem kötelessége a keresztyén embernek.Kérjük Isten áldását mindenkire!
Jézus azt mondja: „Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket!” (Lk 6,28.35).
Isten azt akarja, hogy csendes és nyugodalmas életet élhessünk teljes istenfélelemben. Imádkozzunk azért, hogy vezetőinknek legyen erejük féken tartani a gonoszt! Minden hatalom Isten akaratából való, hogy legyen rend.
Krisztus szenvedéseibe és halálába is beoltatunk. Ezt egyedül Krisztus tudja kimunkálni bennünk.
Az, az Isten akarata, hogy mindenki hallja az evangéliumot, mindenkihez eljusson a hívó szó, ezért az imádság és a misszió elválaszthatatlan egymástól.
Az Isten és az ember közötti egyetlen válaszfal; a bűn (mindegy, hogy kicsi vagy nagy, egy vagy sok). Ez az egy dolog tud elválasztani Istentől.
Az imádkozás, az alkalmakon, istentiszteleteken való részvétel, egy-egy szolgálat, belső tisztaság nélkül, lelki rákészülés nélkül, önmagában: csak külsőség.
Amikor nem tudunk imádkozni, annak legtöbbször az, az oka, hogy félünk az élő Isten elé állni, mert érezzük, hogy belül nincs minden rendben. Nekem van szükségem a másik emberért való imádságra, hogy az élő Isten helyre tegye bennem, hogy hol vagyok én, és hol a másik.
A másik ok; a kételkedés. Az ördög azt mondja; túl bűnös vagy, úgysem hallgat meg Isten. Ilyenkor van a legnagyobb szükségem arra, hogy imádkozzam.
Az imádság, az élő Isten előtt való megállás olyan szinten, hogy mennyei Atyám, vegyél fel, mert csak Te tudsz felemelni, csak Te tudsz helyre tenni, megtisztítani, igazából megvigasztalni, csak Te tudod elűzni azt, ami nyomaszt, csak Te tudod bekötni azokat a sebeket, amiket senki más. Erre bíztat az apostol, amikor azt mondja, hogy imádkozzatok.
„Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!” (Mk 9,24) – ez mindig elővehető, őszinte imádság.
Nagyon jó, amikor közösen imádkozunk, mert tudunk egymás kéréseire áment mondani.
Arra bíztat ma bennünket Isten, hogy imádkozzunk egymásért is, imádkozzunk akkor is, ha bajunk van, akkor is, ha nincs. Ez, mindennapi szükségletünk kell, hogy legyen. Ámen!