A múlt héten már beszéltünk arról, hogy Istennel való kapcsolatunk egyetlen akadálya a bűn.
Amikor Isten elé állunk, az Ő világosságánál lelepleződnek a bennünk lévő dolgok, azok is, amiket rejtegetni szeretnénk előle. Ezért szeretnénk időnként biztonságos távolságot tartani Isten és magunk között. Ettől aztán laposodik az ima- és a hitéletünk.
Jézus azt mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Mt 11,28). Már pedig a bűn rejtegetése, takargatása nagyon meg tudja terhelni az életünket. Jézus ettől is meg tud szabadítani.
Jézus arra biztat, hogy egymásért is imádkozzunk. Erre figyelmeztet most az apostol is. Istennek a legkedvesebb imádságok azok, amiket másokért mondunk. Mi nem tudunk megváltoztatni senkit, de Istentől kérhetjük, hogy áldja meg az ő életét is.
Cseri Kálmán azt mondja, hogy amikor Jézus felment a mennybe, az apostolok összegyűltek, imádkoztak és féltek. Az volt a kérdés, hogy mi lesz velük. Amikor megkapták a Szentlelket, kimentek és elkezdtek prédikálni, akkor már nem féltek. Akkor már nem az volt a kérdés, hogy velük mi lesz, hanem az, hogy mi lesz azokkal, akik még nem hallották az evangéliumot, és ezért el fognak kárhozni. Mi hogy vagyunk ezzel?
Az illetőnek nem kell okvetlenül tudnia, hogy én imádkozom érte. Elég, ha Isten tudja és én.
A felolvasott történetben Jézus a segítők hitére nézve gyógyítja meg a bénát. Imádságban mi is az Úr elé vihetünk akár naponta is másokat.
Jakab apostol arra is biztat, hogy valljuk meg egymásnak bűneinket. Ne takargassuk, hanem kérjük egymás segítségét, és mondjuk el azt is, ha valamiből megszabadultunk! Bátran vállaljuk fel, hogy van, amiből megszabadultam, de van, amivel még gondjaim vannak!
Ilyenkor megtörik a bűn hatalma, mert a bűn hatalma a titok. Merjük elmondani Istennek – ahogyan Pál apostol is tette (Róm 7,21) -, hogy akarom a jót, mégis a rosszat cselekszem! Kicsoda szabadít meg ebből a halálból?
Hála az Istennek, hogy Ő megszabadított Jézus Krisztus által! Emlékezzünk rá, hogy mitől szabadított meg!
Előfordul, hogy megbotlunk. Jézus azt mondja hetvenszer hétszer is meg kell bocsátani (Mt 18,22).
Bűneim megvallása, egyben hitvallás is arról, hogy Isten kihozott abból a mélységből, amelyben voltam, és hajlandó vagyok elismerni, hogy amit eddig csináltam, az rossz volt. Megtagadom, ahogy az apostol mondja; kárnak és szemétnek ítélem (Fil 3,8). A szemetet ki kell dobni, nem a szőnyeg alá söpörni, ahol egy idő után bűzleni fog.
Azt kéri tőlünk az élő Isten, hogy takarítsuk ki az életünket. Szeretne átölelni bennünket, de nem tud, amíg a bűn közénk áll.
Azt mondja az apostol, hogy az imádságnak gyógyító ereje van. Isten nem mindig cselekszik reflektorfényben. Jézus nem egyszer, mikor csodát tett, azt kérte, ne mondják el senkinek.
Ha valaki testileg nem is gyógyul meg, attól lelkileg még rendben lehet.Isten erőt ad ahhoz, hogy így is boldogan tudjunk élni. Imádkozhatunk ezért is, és azért is, hogy rádöbbenjenek emberek, hogy nem az élet tol ki velük, hanem ők saját maguk, amikor Istennek hátat fordítanak.
Az imádság közösségi tett. Joó Sándor azt mondja, hogy amikor Illés esőért imádkozik, az egész országért imádkozik.Higgyük el Istennek, hogy amikor imádkozunk, hatással vagyunk az egész világra!
Merjük Isten elé vinni mások problémáit és a sajátjainkat is!Merjük megvallani egymásnak, ha gond van, hogy tudjanak értünk imádkozni!A közösség ott kezdődik, amikor azt tudjuk mondani, hogy nincs takargatni valónk. Ámen!
Melléklet:
Reményik Sándor: Valaki értem imádkozott
Mikor a bűntől meggyötörten A lelkem terheket hordozott Egyszer csak könnyebb lett a lelkem Valaki értem imádkozott.
Valaki értem imádkozott, Talán apám, anyám régen? Talán más is, aki szeret. Jó barátom vagy testvérem?
Én nem tudom, de áldom Istent, Ki nékem megváltást hozott, És azt, aki értem csak Egyszer is imádkozott.