A kísértés és az imádság együtt jár. Az imádság, fegyver az ördög, a kísértés ellen. „Az ima legyen az első reakciód, és ne az utolsó lehetőséged” – mondta egy nagy német teológus.
Gyakran elfelejtjük, hogy az imádság nem csak beszélgetés Istennel, hanem az Isten jelenlétében való létezés.
Jézus szenvedése nagycsütörtök este éri el a csúcspontját. Kimondja, amitgondol: ha lehetséges, távozzon el tőlem ez a pohár.
Merjük mi is őszintén kiönteni a szívünket az Úr előtt! Vállaljunk fel minden rosszat, kétséget, gyengeséget, zűrzavart, ami bennünk van, és adjuk át Neki!
Mikor Péter csak azt látja, hogy támadnak, védekezni kell, akkor Jézus azt mondja; nem harcos vagdalkozásra, hanem Isten előtti létezésre van szükségünk, hogy csatát nyerjünk az ördöggel szemben.
Vannak imádságok, amik nem tartoznak másra, csak Istenre és rám, de jó érzés tudni, hogy nem vagyok egyedül, valaki más is hordoz engem. Jézus is ezért vitte magával a tanítványait, de végül egyedül maradt, mert ők elaludtak.
Jézus tudja, hogy nincs emberi megoldás, kimondja:legyen meg a te akaratod. A mi életünkben is akkor kezdenek el megváltozni a dolgok, amikor ezt ki tudjuk mondani.Isten megtölti a szívemet bizonytalanság helyett bizonyossággal, félelem helyett bátorsággal, csüggedés helyett erővel, zűrzavar helyett békével és szeretettel, az alkalmatlanság érzése helyett küldetéstudattal.
Az élő Isten látja, hogy mi van a szívünkben, csak azt várja, hogy mi magunk mondjuk el. Ellenkező esetben az ördög újra és újra meg tud kísérteni ugyanazzal a dologgal.
A harmadszori imádkozásban Jézus megerősödik a döntésben és abban a bizalomban, hogy a mennyei Atya tudja, hogy mit csinál.
Az ördög elleni harchoz feltöltődni csak az imádság által lehet. Amikor az ember imádkozik, Isten védelme körbeveszi, és onnantól kezdve a kísértőnek semmi esélye.
Jézus azt mondja; a lélek kész, de a test erőtlen. Ezt mi is folyamatosan tapasztalhatjuk, „De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk, a mi Urunk Jézus Krisztus által” (1Kor 15,57).
Az egész Újszövetség arra figyelmeztet, hogy virrasszunk, vigyázzunk. Jézus minden példázata erről szól, amikor a visszajöveteléről beszél.
Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt (Zsolt 130,6). Azért vannak ezek a virrasztásos időszakok az életünkben (amikor úgy érezzük, hogy senki nincs körülöttünk), hogy meghalljuk az Urat.