Pedig ha dicsekedni akarnék, nem lennék esztelen, mert igazságot mondanék, de mérséklem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit tőlem hall, még a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt sem. Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős. (2Kor 12,6-10)
Pál azért írta meg ezt a levelet, mert a korinthusi gyülekezetben voltak olyan emberek, akik úgy gondolták, hirdették: ahhoz, hogy valaki kapcsolatba kerülhessen Istennel, le kell tennie valamit Isten asztalára. Szerintük látványos jelének kell lenni annak, hogy valakit megérintett Isten Lelke; nyelveken szólás, prófétálás, kézrátételes gyógyítás, stb.
Pál elmondja, hogy ezek mind lényegtelenek. Egy a fontos: Krisztus kegyelme. Ez a kegyelem viszont nem azt jelenti, hogy semmi gond, baj, betegség nem érheti azt, aki ebben részesül. A szenvedésben még inkább megmutatkozik Isten kegyelme. Bízzuk Istenre, hogy miből, mikor, hogyan szabadít meg!
Pál háromszor imádkozott betegségéből való szabadulásért, de utána elfogadta, hogy Isten másképp döntött felőle. Ő elhitte, hogy elég neki Isten kegyelme. Higgyük el mi is! Isten így is tud használni.
Az akarok lenni, akit elképzelek magamnak vagy az, akinek Isten szeretne látni?
A szenvedés nem ördögtől való. Isten fel tudja használni a mélységeinket, a nehézségeinket is. Időnként azért engedi, hogy benne maradjunk egy-egy helyzetben, mert ott tudunk igazán megérni.
Isten megígérte, hogy velünk lesz a jóban és a rosszban is, és mindez a javunkra lesz. Pálnak ez volt az egyetlen vigasztalása a börtönben. Így tudta megírni a filippi levelet, mely az Úrban való örömre buzdít.
Isten kegyelme kitart akkor is, mikor kevésnek tűnik. Megadja az erőt az erőnkön felüli utakhoz (lásd Illést). Pontosan tudja, hogy mikor, mire akar használni. A helyünkre tesz, ott megtart, és értelmet, célt ad az életünknek.
Tanuljuk meg elkérni Istentől, hogy hol a helyünk és azt is, hogy meddig érdemes, meddig kell egy dologért imádkozni! Fogadjuk el, ha nem kapunk választ vagy nem azt kapjuk, amit szeretnénk! Ő jobban tudja.
Higgyük el, hogy Isten tartja kezében az életünket! Ámen!