Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: Uram, taníts minket imádkozni, ahogy János is tanította a tanítványait! Ő pedig ezt mondta nekik: Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. És bocsásd meg bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe! Azután így szólt hozzájuk: Ki az közületek, akinek van egy barátja, és az elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, mert útról érkezett egy barátom, és nincs mit elébe tegyek – és az így válaszolna belülről: Hagyjál békén! Az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak, nem kelhetek fel, hogy adjak neked. Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert a barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van. Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak megnyittatik. Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.
Isten minden ígérete egy beváltandó csekk – mondja Spurgeon. Merjük ezeket a csekkeket beváltani, merjük „emlékeztetni” Istent az ígéreteire! Nekünk fontos ezeket az ígéreteket számba venni, hogy tudjuk, ezek teljesülni fognak. Hogy mikor, az Istenen múlik.
Beszéltünk már róla, hogy az imádság; Isten jelenlétében való létezés. Merjük bizalommal Isten kezébe tenni az életünket! Istennel biztonságban vagyunk.
Jézus arra bíztat; úgy éljük az életünket, hogy az folyamatos imádság legyen. Ez az igaz istentisztelet. Milyen a te imaéleted?
Jézus szabadításának megélése nem a vég, hanem a kezdet. Amikor átadjuk az életünket Istennek, akkor kezdődik új élet a számunkra. Onnan kezdve tudjuk egyre inkább megtapasztalni azt, hogy Isten hord a tenyerén.
Amikor valamiért folyamatosan imádkozunk, azzal kimutatjuk, hogy komolyan gondoljuk a kérésünket. Istennek nyugodtan elmondhatjuk, ha számunkra valami nagyon fontos. Így imádkozhatunk emberekért, ügyekért, problémákért, egy népért, országért, az egész világért. Nekünk van erre szükségünk, hogy kimunkálódhasson bennünk az állhatatosság. Isten elé odavihetjük a legnagyobb kéréseinket is. Meg merjük-e tenni?
Isten ma arra biztat bennünket, hogy ne csak egy vallásos gyakorlat legyen számunkra az imádság, hanem legyen valódi imaéletünk, amikor naponta újra meg újra kapcsolatban vagyunk, beszélünk Vele, és nem csak a kéréseink miatt, hanem azért, mert jó Vele együtt lenni.
Adja meg Isten, hogy ezt megéljük, átéljük, és az imádság ilyen szinten legyen része az életünknek! Ámen!