Dávid azt gondolta, senki nem jön rá bűnére, de az Úr tudta, és megharagudott Dávidra.
A bűn kiderül, meglátszik, és nem lehet vele együtt élni. Dávid életében is beigazolódott a bűn természetrajza; „a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz” (Jak 1,15). Meg kellett halnia valakinek; meghalt az a gyermek, akit Betsabé szült Dávidnak. Ekkor szembesíti Dávidot Nátán próféta (Isten megbízásából) a bűneivel. Ebben a helyzetben mondja el Dávid ezt az imádságot.
A bűnbánati imádság nagyon fontos mindannyiunk életében. Tudnunk kell, hogy ez nem egyszeri alkalom. A megtérés nem azt jelenti, hogy „innentől kezdve talpon állva megyek a mennyországba”. Az ördög ugyanis ellenségnek tekint, és folyamatosan támad bennünket attól a perctől kezdve, hogy először letettük bűneinket Isten lába elé.
Amikor az ember elesik, jön a kísértő, hogy elhitesse vele, nem jobb, mint mások, Isten őt is elhagyta, már Neki sem kell. Ebből keserűség, önsajnálat, visszaesés fakadhat.
Vannak dolgok, amiket már nem lehet jóvátenni, de Isten azt mondja, Ő még ettől is meg tud szabadítani.
Amikor az ördög fogást talál rajtunk, akkor fogást talál az egyházon és a másik emberen is, aki így távol marad Istentől. Isten mindhármat számon fogja kérni rajtunk.
Dávid nem kezdi el mentegetni magát. Hamis mentegetőzések, kifogások helyett mi is adjuk át kísértéseinket Istennek, hogy megmentsen tőlük!
Dávid beismeri, hogy vétkezett Isten ellen, felrúgta azt a szövetséget, amit az Úr kötött vele. Mi el tudunk-e jutni idáig? A bűn mindig jólesik, de mindig eltávolít Istentől.
Nem számít, mekkorát bukunk, az számít, hogy Isten kegyelme fel tud emelni, meg tud tartani.
Isten örömre hívott el minket. Lássuk meg, mi az, ami tönkreteszi az életünket! Töredelmes beismerésre van szükségünk. Nincs de!
Istennek van hatalma lerombolni a bálványainkat, megszabadítani az összes olyan titkolt dologtól, ami nyomaszt, jóvátenni, helyrehozni olyan dolgokat, amiket el sem tudunk képzelni, ki tudja pótolni a veszteségeinket. Bízunk-e ennyire Isten szabadításában?
„Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek”