Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek: megkapják jutalmukat. Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged. (Mt 6,5-6)
Beszéltünk már arról, hogy az imádság egyfajta Isten előtti létezés, amikor az ember megpróbál teljesen másképp nézni az életére, a problémáira, mint addig.
Beszéltünk arról is, milyen nehéz úgy imádkozni, hogy az ima ne csak egy kívánságlista legyen, hogy időnként milyen nehéz azt kérni: legyen meg a Te akaratod. A Szentírás emberei, amikor Istennel találkoznak, mindig felteszik a kérdést: mit akarsz Uram, mit cselekedjek?
Most beszéljünk arról, hogy mikor és hol imádkozzunk?
- Bármikor, bárhol.
Isten, maga bíztat erre: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem” (Zsolt 50,15).
- Megtervezve.
Életünk fontos eseményeit, megbeszéléseit meg szoktuk tervezni (hely, idő, tartalom, stb.). Mi lehet fontosabb, mint Isten jelenlétében lenni, az élő Istennel beszélni? Ezért érdemes ezt is előre megtervezni.
Erről beszél Jézus, amikor azt mondja, hogy menj be a belső szobádba. Kell egy hely fizikailag is, lelkileg is az életünkben, ahol csak az élő Istennel vagyunk. Innen zárjuk ki a világot!
Joó Sándor azt mondja, a hívő ember két síkban létezik; Isten előtt és a világban.
Ha az Isten előtti létből megyek ki a világba, úgy tudom kezelni az ottani helyzeteket, ahogyan Jézus tette.
Ha a világban való rohangálásból esem be Isten elé, akkor mindennel tele van a szívem, a fejem, akkor én akarok beszélni, és esélyt sem adok Istennek arra, hogy Ő beszéljen velem. Ezért sekélyes sok ember élete.
Ha az élő Istennel való kapcsolat a legfontosabb dolog az életedben, akkor az összes többi is rendeződik, +Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus” (1Kor 3,11).
Mi mindig azt gondoljuk, hogy mi akarunk beszélni Istennel, hogy nekünk kell keresni az alkalmat arra, hogy beszéljünk Vele, amikor imádkozunk. Jézus azt mondja; „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket” (Jn 15,16). Ő hívott, Ő szólított meg.
Isten tárt karokkal vár. Keressük meg a hozzátérés lehetőségeit! Pál azt mondja, áron is vegyük meg az alkalmakat (Ef 5,16).
Az ördög szemében az imádság: felfegyverkezés ellene, ezért ha te imádkozol, ő menekül.
Azért lehetünk kapcsolatban az élő Istennel, mert Ő úgy döntött, hogy Jézus Krisztusért minket fiaivá fogad.
Merjünk közel kerülni Istenhez, keressük az alkalmat, a Vele való találkozás lehetőségét! Zárjunk ki mindent, ami zavar, és kezdjünk el fölfelé figyelni! Ámen!