Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. (Mt 5,14-16)
A sötétség és a világosság kérdése élet-halálkérdés. Isten ezzel kezdte a teremtést: Legyen világosság, és azonnal lett is. Isten minden hívó szava azonnali reakciót kíván.
Isten úgy rendelte, hogy az év legsötétebb napján jelenjen meg a világ világossága; az Úr Jézus, aki a sötétség összes erőt legyőzi majd nagypénteken.
Ahhoz kell a világosság, hogy lássunk. Isten arra hív, hogy lásd ne csak a nyilvánvalót, hanem egy kicsit a mögötte lévő dolgokat is. Amikor megjelenik a világosság, a sötétségnek el kell tűnnie. A világ nem szereti a világosságot, nem szereti, ha napfényre kerülnek azok a dolgok, melyeket rejtegetni akar.
A bűn: titok, nem viseli el a fényt. A világnak nem kell Isten világossága. Attól, hogy valaki tagadja a világosság létezését, attól az még létezik. Ha nem akarsz látni, és becsukod a szemed, attól legfeljebb nekimész az első fának, mert te nem látsz, de attól még ragyog a Nap. Isten diagnózisa: a bűnbe bele lehet halni, de Ő nem a bűnös halálát akarja, hanem azt, hogy minden ember megtérjen. A bűnösnek a fény a lebukást jelenti, a hívőnek a segítséget.
Azt mondja az ige: ti vagytok a világ világossága. Hogyan?
Nem a gyertya dönti el, hogy hová teszik. Ott világíts, ahová Isten helyezett! A hívő ember jel kell, hogy legyen. Erre hívott el minket az élő Isten.
Jel legyünk arra, hogy Isten létezik, arra, hogy Jézus Krisztusnak van szabadító hatalma itt és most is, és jel legyünk arra, hogy ha velünk meg tudta tenni, akkor bárki mással is meg tudja, sőt meg is akarja tenni.
A keresztyén ember fénye nem a sajátja; visszatükrözött fény. Vannak emberek, akiknek a közelében jó lenni, mert olyan szinten visszatükröződik rajtuk Isten fénye. Nekünk is lehet ilyenné válni, csak gyakorolni kell (igeolvasás, imádság, Isten előtt létel).
Azt mondja a Szentírás, megáldja az Úr minden munkánkat. A semmit viszont nem tudja megáldani. Cselekednünk kell céllal, értelemmel.
Amikor valaki értelmetlennek és kilátástalannak érzi az életét, akkor nyúl pótszerekhez, akkor válik szenvedélybeteggé.
Isten gyermekei az Ő általa előre elkészített jócselekedetekben járhatnak, mert állandó kapcsolatban lehetnek az élő Istennel. Így tudnak világítani, világossággá válni mások számára. Ámen!