Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. (Zsid 12,1)
Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten. Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek; most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást és szátokból a gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus. Mint Istennek szent és szeretett választottai, öltsetek magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.
Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. És Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. (Kol 3,5-15a)
Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás tovább szakítja a ruhát, és még nagyobb lesz a szakadás. Újbort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is tönkremegy; hanem újbort új tömlőbe töltenek, és akkor mindkettő megmarad. (Mt 9,16-17)
Az Isten szerinti harc bennem, velem kezdődik. Azt mondja Pál, hogy nem emberek ellen van hadakozásunk, hanem olyan erőkkel szemben, akikkel szemben mi meg nem állhatunk Isten segítsége nélkül. Ehhez pedig különleges fegyverzetre; Isten fegyverzetére van szükség (lásd: Ef 6,12-13).
Magunkra kell ölteni az új embert, le kell vetkőznünk a régit. Nem lehet a régit az újjal takargatni, úgyis átlátszik, kilátszik. Ne akarjunk kettős életet élni! A keresztyénség ne legyen álarc!
Három lehetséges viszonyulása van az embernek Isten igéjéhez:
- határozott nem
- nekem ebből valami kell, a többi nem (nem kicserélni akarjuk az életünket, csak egy kicsit feljavítani, akarjuk Isten áldásait, de nem akarunk adni cserébe semmit)
- igen, Uram!
Felöltözni csak az tud, aki előtte levetkőzött.
Határtalan bizalom kell a teljes feltárulkozáshoz. Isten szeret, de azt, amibe beburkoltad magad, ki nem állhatja. Ahhoz, hogy Isten jelenlétében meg tudjunk állni, le kell vetkőznünk a bűnt, az egót, hogy én mindent jobban tudok, azt, hogy nekem jár. Az egész életünket fel kell adni.
Rá mered-e bízni magad Isten kegyelmére?
Kész vagy-e mindent elengedni? Minden, ami az életünkben nem Istentől van, az akadály a Vele való kapcsolatunkban. Az óemberünk, mindenestől akadály. Krisztussal minden a helyére kerül. Egyedül Krisztussal.
Amikor Krisztus megszabadít, akkor valósággal szabad leszel. Ő nem csak egyes dolgoktól szabadít meg, Ő tejes szabadságot akar adni.
Azok a bűnök, amiket nem teszünk le Jézus lába elé, akármilyen kicsinek tűnnek is, előbb utóbb megkötöznek.
A Krisztustól kapott fehér ruhánk egy idő után bepiszkolódik. Erre találta ki az élő Isten az úrvacsorát. Már nem kell új ruhát vennünk, de annak a ruhának a megtisztítására szükség van. Ezért vagyunk most itt.
Akinek új kell, vallja be, hogy új kell, mert eddig csak a régit foltozgatta! Akinek már új van, lássa meg, vallja be, hogy felújításra, tisztításra szorul, mert valami nincs rendben! Itt a lehetőség rá.
Erre hívlak most benneteket. Jöjjetek, immár minden készen – mondja Isten. Kész a bűnbocsánat, kész az új ruha, kész az új élet. Kész a lehetőség arra, hogy megújítsd, amit egyszer már kimondtál: Uram, Veled akarok járni. A kérdés az, hogy te mit akarsz. Ez viszont mindenkinek a saját döntése. Ámen!