Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van.
Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret: „Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem.” De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi,hogy életet nyerjünk. (Zsid 10,35-39)
Elolvasandó még: Ef 6,10-19
Imádság:
Mennyei Atyánk! Köszönjük neked, hogy Te gondoskodsz rólunk napról napra. Köszönjük, hogy mindenünk megvan, ami szükséges, és köszönjük, hogy ami nincs, azt Tőled kérhetjük el.
Köszönjük, Urunk a lehetőséget arra, hogy igét hallgathatunk, hogy igét olvashatunk, hogy tanítasz bennünket, magadhoz vonsz minket.
Köszönjük az internet lehetőségét, hogy tudhatunk egymásról, hogy megoszthatjuk egymással így is, az elzártságban a gondjainkat, bajainkat, hogy örülhetünk egymás örömének, hogy sírhatunk a sírókkal és örülhetünk az örülőkkel.
Köszönjük Urunk, hogy bár nem lehetünk együtt, nem ölelhetjük meg egymást, de a Te Szentlelked összehoz és megtart bennünket.
Köszönjük Urunk, hogy most is szólsz hozzánk, felkészítesz, erősítesz, bátorítasz és megtartasz. Kérünk Téged, szólj ma is hozzánk. Ámen!
Még mindig Isten fegyverzetéről van szó, amit egyszer már végig vettünk. Egészítsük ki még néhány dologgal!
Igazlelkűség öve: az egyenességet, a lelkiismeretességet jelzi. Nem térek ki a feladatok elől, a rám bízott munkát a tőlem telhető legjobban elvégzem.
A megigazulás páncélja: tudomásul veszem és tisztában vagyok vele, hogy Jézus Krisztusban van üdvösségem. Meg vagyok keresztelve, a Sátánnak semmi keresnivalója rajtam, bennem; takarodjon az életemből!
A békesség evangéliumának hirdetése: elmondjuk, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Készek vagyunk-e erre? Ehhez készséges szív kell. Hirdessük az evangéliumot!
A hit pajzsa: elrejtőzöm az Isten hűsége mögé. Istennek pajzs és páncél a hűsége akkor is, amikor én hitetlenkedem, nem tudok bízni, akkor is, amikor az imádságaim csak a plafonig szállnak. Mindegy, hogy milyen vagyok, Isten megváltott engem Krisztusért, és az Ő hűsége örök. Ma is megtart, a legnehezebb helyzetekben is.
Az üdvösség sisakja: Jézusra nézek, benne van üdvösségem. Minden más relatív. Többet nem kaphatok, mint amit már megkaptam benne, és többet nem veszíthetek, mint amennyit elveszítenék akkor, ha Őt elveszíteném. Tekintsünk fel Jézusra minden nap újra, meg újra!
Nem tudjuk, mit hoz a holnap, de azt tudjuk, hogy aki megváltott bennünket, aki elhívott és eddig megtartott minket, neki most sem kevesebb az ereje, most sem kevesebb a hatalma, most sem kevesebb a szeretete.
„Ha magamra nézek, nem értem, hogy lehetek megváltva, ha Krisztusra nézek, azt nem értem, hogy nem lehetek megváltva” – mondja Luther.
A Lélek kardja: az egyetlen támadó fegyver: az ige. Védekezhetünk azzal, hogy meg van írva, ezt mondta nekem az Úr. Felállhatunk azzal a bizodalommal, hogy általunk is így szól az Úr.
Ezekről a fegyverekről beszélgettünk már több, mint egy hónapja. Ezek mind csak szemből védő fegyverek. A katonának, akit Pál apostol leír, a hátát semmi nem védi.
Ez azt jelenti, hogy az ördög elleni harcban nincs megfutamodás, nincs hátra arc, ebben a harcban csak előre menet van. Azt mondja Isten; aki meghátrál, abban nem gyönyörködik lelkem. Ránk melyik jellemző? Feladom, nem bírom, nem az én dolgom, vagy indulunk Jézus parancsára?
Jézus küld. Nem feltétlenül ki a világba, de ki a megszokottból, a komfortzónámból, ki abból a helyzetből, amikor minden megszokott és minden jó. Megyek oda, ahová az Úr küld. Már nem én vagyok az ura az életemnek, hanem Isten mondja meg, hogy mit teszek és mikor. Oda megyek, ahová Ő küld, és akkor leszek a helyemen. Küldöttek vagyunk, akiktől azt várja Isten, hogy világítsunk mások számára.
Ne adjuk fel! Lehet, hogy most nem tudunk kimenni, nem tudunk nagy dolgokat véghezvinni, de tudunk imádkozni, tudunk igét olvasni.
Isten kiküld, elküld, de nem egyedül. Isten nem hagy minket árván. Ő maga mondja, hogy velünk lesz minden napon a világ végezetéig (lásd: Mt 28,20). Hisszük-e, hogy Jézus velünk lesz akkor is, amikor vihar van, akkor is, amikor nyugalom van körülöttünk?
Isten velünk akar lenni, használni akar, küldeni akar. Most is. Most mindannyian össze vagyunk zárva valakivel. Sokkal több időnk van egymásra. El merjük-e mondani; ma ezt értettem meg az igéből, ma ez volt fontos számomra? Elé merjük-e élni mások elé a Krisztust?
Ne adjuk fel, ne keressünk kibúvókat! Merjünk előre menni! Az Úr Jézus Krisztus gyermekei nem fogják megadni magukat soha az ellenségnek. Isten országa nem eladó! Egy pillanatra sem engedtünk, hogy az evangélium igazsága megmaradjon számotokra – mondja Pál apostol (Gal 2,5).
Mivel nem embereknek adtuk oda a szívünket, hanem az Úr Jézusnak, ezért szabadon mindig oda mehetünk, ahova Ő megy, és csakis oda.
„Addig maradhatunk ott, amíg az Úr akarja, és használni akar bennünket, és nem addig, amíg az emberek megtűrnek. Fogjuk tudni azt is, amikor tovább kell mennünk, mert mi az Urat követjük, akárhová megy. És ha más helyre is kell költöznünk az Úr akaratából, nem szomorkodunk miatta. Hiszen a hívő ember vándor és idegen, bárhol is él ezen a földön, mert bárhová kerül, igazi otthona mindig, mindenhol az Úrban van.” (Spurgeon)
Ezért ne lankadjunk! Ne lankadjunk, ha csak az imádkozás és az igeolvasás marad most! Nem kevesebb ez sem, mint bármilyen nagy bizonyságtétel. Sokszor a sürgés–forgás elveszi az időnket fontos dolgoktól. Jézus azt mondja, egy a fontos; hogy Vele legyünk, hogy Neki szolgáljunk, mert ez az igazi élet, ez az örök élet.Nem azt kéri, hogy váltsuk meg a világot, azt Ő már megváltotta.
Nyerjük hát meg a teljes életet itt a földön! Azt az életet, amelyre azt mondhatjuk, mid van, amit nem kaptál volna, és nyerjük meg az örök életet! Tudjuk azt, hogy ha ez a földi sátorházunk le is bomlik, attól nekünk még hazánk van a mennyben.Nem a semmibe megyünk, Isten vár magánál.
Adja meg a mi Urunk, hogy ezzel a reménységgel tudjunk kitartani a nehézségek közt akkor, amikor a kétség eluralja szíveinket akkor, mikor nem tudjuk, mit hoz a holnap ránk, meg a családtagjainkra. Akkor, mikor hallunk rémhíreket, és hallunk ilyet, meg olyat, tudjunk nyugodtan, békességben lakozni! Tudjunk kitartani amellett, aki kitartott mellettünk mindig, hiszen, ha mi hitetlenkedünk is, hűtlenkedünk is, Ő hű marad mindig, magát meg nem tagadhatja. Nézzünk fel Jézusra! Ragaszkodjunk hozzá mindenkor! Engedelmeskedjünk az Ő küldésének, ne hátráljunk meg a szolgálatban, imádságban, hozzá való tartozásban, bibliaolvasásban, ne hátráljunk meg a hitben! Ámen!