Hátha tesz valamit értünk az Úr, mert az Úr előtt nincs akadály: akár sok, akár kevés ember által szerezhet szabadulást. (1Sám 14,6b)
Akkor hangzik el ez a mondat, amikor a filiszteusok igencsak megszorongatják Izráelt. Saul király nem igazán tud mit tenni ellenük, mert a nép egy része elbújt a barlangokba, a másik része menne harcolni, de nincs mivel. Ekkor dönt úgy Jónátán, hogy elmegy a filiszteusok táborába, hátha Isten ad szabadulást.
Ez egy teljesen reménytelen helyzet. Maga Saul is, először ugrik és harcolna úgy is, hogy az Isten embere; Sámuel még sehol nincs. Maga mutatja be Istennek az égőáldozatot (lásd 13. fejezet). Ezért keresett magának az Úr valakit, aki a szíve szerint való, és őt tette népe fejedelmévé (1Sám 13,14).
Ilyenkor a legtöbben azt mondják, fölösleges bármit is tenni. Nincs értelme. Nagyon sokszor így van az egyház, Isten népe, a hívő ember is; emberileg reménytelen helyzetekkel néz szembe. Sokan így néznek az iszákosokra, a drogosokra, minden más problémára, szükségtelennek tartva az imádságot.
Isten akkor is működik, amikor a helyzet reménytelen. Jónátán ezzel a tudattal indul el. Tudja, hogy a filiszteusok is Isten kezében vannak, akárcsak ők. Tudja, hogy Istennek van hatalma arra, hogy szabadítást adjon, rendet tegyen, elrendezze azokat a dolgokat is, amelyeket mi képtelennek látunk elrendezni. Ráadásul Istenkegyelmes, és ha egyszer el is döntött valamit, nagyon sokszor megkönyörül. Így indul el Jónátán, reménytelen helyzetben, de nem reménység nélkül.
Isten Lelke nincs helyhez, személyhez kötve. Minden hívő ember az Isten felszentelt szolgája, mondhatja a bizonyságtételt, mondhatja az igét, és az élő és ható. „Bár a prédikátor lehet esendő és gyarló, az Isten igéje akkor is megmarad igaznak és jónak” – mondja a Helvét Hitvallás. Jónátán nem néz semmi és senki másra, csak Istenre.
Most, amikor passzívitásba vagyunk egy kicsit szorítva és befelé fordul egy kicsit mindenki, nagyon fontos tudnunk, hogy a hit sosem passzivitás, mindig Istenre figyelés. Most is! Akkor is, amikor azt mondja, hogy állj, akkor is, amikor azt mondja, menj. Nem magamra kell néznem, nem a lehetőségekre, körülményekre, hanem arra, hogy kicsoda küld engem, és hová.
Keresztyén ember életét egy mondatnak kell meghatározni: „Legyen meg a Te akaratod”. Ez ne passzivitás legyen, mondván, úgyis az lesz, amit Te akarsz, hanem kérdés: Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem? Hol akarsz engem használni a Te akaratodnak a beteljesítésében? Innentől kezdve nem számít, hogy sok vagy kevés, egyedül vagy másokkal, megyek és teszem. Sok vagy kevés, az élő Istennek nem számít.
Mi nagyon sokszor méricskélünk, számolgatunk (pld. hányan voltunk egy alkalmon). Nem kell! Jézus azt mondja, ahol ketten vagy hárman összegyűltök a nevemben, ott vagyok (Mt 18,20).
Sokszor kicsinek, alkalmatlannak érezzük magunkat. A Szentírás szerint az élő Isten szolgái sem voltak felnőve a feladathoz, mindegyiküket Isten tette alkalmassá. Jákób pld. egy csaló volt, de Isten harcosa lett. Mózes dadogott, Isten mellé adta Áront, de akkor is Mózesnek mennie kellett. Jónást Isten Ninivébe küldte, ő elindult Tarziszba. Péter és a tanítványok nagy része halász volt, nem értettek máshoz, és az élő Isten mégis használni tudta őket. Nem az a lényeg, hogy milyen a szerszám, hanem az számít, hogy ki fogja.
Az élő Isten úgy döntött, hogy minket használni akar. Elhiszem-e, hogy Ő alkalmassá tehet arra, amire akar? Az élő Isten használni akar a bezártságban is minket. Lehet nyugodtnak maradni akkor is, amikor mindenki más feszült, ideges. Az élő Isten megadja a cselekvés lehetőségét ott is, ahol nem várnánk. Lehet, hogy nem mi leszünk a főszereplők, de tehetünk valamit. Isten a kreatív megoldások Istene. Találd meg, hogy hol tudsz tenni valamit érte! Lehet, hogy nem te tartod a botot, de tarthatod Mózes kezét (Gondolj az amálekiták elleni harcra!).Mondhatsz egy jó szót, rámosolyoghatsz valakire, írhatsz egy bátorító emailt, stb.
Istennek mindegy, hogy nagy vagy kis dolog által, de működni akar, és általad akar működni. Isten mindenhatósága elég arra, hogy téged használhatóvá tegyen.
Jónátán így ment neki a filiszteusoknak, és győzött, mert Isten szabadítást szerzett.
Isten ma is szabadítást akar szerezni azoknak az embereknek, akik félnek, azoknak, akik most az italba menekülnek vissza, azoknak, akiknek fogalmuk sincs arról, hogyan oldhatnák meg a problémáikat, és ami körülöttük van, au csak súlyosbítja mindezt. Mindehhez fel akar használni. Hogy hogyan és miként, azt Ő tudja.
Ez is harc. Lehet, hogy nem a leglátványosabb, de harc megtalálni a helyemet, megtalálni azt a helyet, ahol Isten használni akar. Harc minden egyes kimondani: Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?
Nézd a helyzetnek azt az oldalát, hogy milyen lehetőségeket teremt neked Isten újra, meg újra!
Bízzuk úgy Istenre magunkat, hogy nem számít keveset kér vagy sokat, alkalmasnak tartjuk rá magunkat vagy sem, Ő tud és akar szabadítást adni, akár a járványból is! Ámen!