Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem Krisztusért.
Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által Istentől van igazságom a hit alapján, hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra. Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott Krisztus Jézus. Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Fil 3,7-14)
Imádság:
Úr Jézus! Köszönjük Neked, hogy Te elhívtál minket. Köszönjük Neked, hogy kihívtál minket a bűnből, a tespedtségből, a céltalanságból, a semmittevésből, a vegetálásból. Köszönjük, hogy új életet, új célt, értelmet adtál az életünknek.
Kérünk Téged Urunk, tégy bennünket a Te aktív szolgáiddá, akik merik mondani, merik hirdetni, merik megélni az evangéliumot, akik el tudják mondani, mint egyik koldus a másiknak, hogy hol kapott kenyeret. Tégy olyanokká, akik tudjuk mondani, nem csak itt, a csoporton belül, hanem mindig, mindenkor, mindenkinek, hogy Jézus Krisztus megszabadított, áldom az Isten bárányát! Köszönjük a szabadságunkat.
Kérünk, készíts a Te igéd meghallására. Ámen!
Pál apostol az egész keresztyén életet versenyhez hasonlítja. Istentől nem idegen a verseny, viszont a tespedt nyugalom igen.
Amikor a Biblia azt mondja, hogy maradjatok veszteg, akkor azt mondja, hogy figyeljetek az Isten szabadítására, és ha kell, akkor merjetek elindulni. Legyünk készen!
A Szentírás szerint verseny az egész élet; futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam – írja Pál (2Tim 4,7).
- Verseny az idővel: Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak (Ef 5,15-16). Nagyon sokszor kicsúszik a kezünk közül az idő, a lehetőség. Hajlamosak vagyunk Pató Pál módjára élni; „ej ráérünk arra még”.
- Verseny önmagunkkal, mert az óemberünk nagyon-nagyon lusta.
A mai világban mindenki, mindent ingyen, gyorsan akar megszerezni. Senki nem vállalja be, hogy a dolgoknak áruk van, amit meg kell fizetni, ezért nem szeretik sokan a harc, a verseny kifejezéseket.
A verseny arról szól, hogy felkészülök arra, hogy a legjobb legyek. Gyakorlok. Rászánom az időt, az energiát, sokszor még anyagiakat is, hogy a lehető legjobban tudjam teljesíteni azt, amit kitűztem magam elé. Lemondok dolgokról: jogaimról, szabad időmről, szórakozásról, mindenről, ami akadályoz abban, hogy a lehető legjobb legyek.
Amikor versenyről van szó, el kell döntenünk, hogy mennyit ér, mit áldozunk fel érte. Isten azt mondja, az életünk verseny, és ennek a versenynek célja van. Ahhoz, hogy lássuk, mi a cél, először nézzük meg, hogy honnan indulunk!
Nagyon sok hívő ember, amikor átéli a szabadítást, azt gondolja, hogy már célba ért. „A megtérés, az nem a kikötő, az nem a nyugalom helye, a megtéréssel fut ki igazán a hajó a viharos tengerre. Most kezdődik a harc, most kezdődik a menet, most kezdődik az utazás” (Spurgeon). Merjük-e ezt bevállalni?
Pál apostollal együtt nekünk is be kell ismernünk, hogy nem vagyunktökéletesek. Ha ezt belátjuk, akkor másképp nézünk a többi emberre is, elfogadjuk, hogy ők sem tökéletesek.Ahogy a másik emberre nézel, ahogyan vele viselkedsz, eltávolíthat vagy közelebb vihet Istenhez. Valaki egyszer azt mondta, mindenki olyan gyülekezetet kap, amilyenné teszi.
Ez a beismerés ne kifogás legyen (nem teszem, mert úgysem fog sikerülni), hanem kívánság; szeretnék ezen változtatni! Isten azt mondja: menni fog, csak bízz bennem!
A másik testvér nagyon sokszor tükör. Mindig azt látjuk meg benne, ami magunkban nem tetszik. Hagyjuk-e, hogy Isten szembesítsen bennünket a másik ember életén keresztül önmagunkkal?
Indulásnál el kell gondolkodnunk azon, hogy akadály vagy útjelző vagyok-e.Hová tartok? Beismertem-e már, hogy nem vagyok tökéletes?
Ahhoz, hogy futni tudjak, le kell tenni dolgokat, ehhez pedig helyére kell tenni a múltat. Ki kell mondanom, hogy ami eddig történt velem, a bűneim, károsak voltak az életemre. Ki mered-e mondani? Ne őrizgesd a régi bűneidet, dobd ki azokat!
A verseny célja a Jézus Krisztussal való találkozás. Ha elindulok egy versenyen, akkor a pályát nézem, nem a másikat. A másikat csak annyira figyeld, hogy segítsd a gyengét a továbbjutásban, de egyébként csak a célra nézz, csak a célhoz vezető útra figyelj és vidd magaddal, amit Isten rád bízott!
Azt se nézd, hogy mi van már mögötted! Napról, napra gondoskodik rólunk szabadításunk Istene. Nem a tegnapiból kell élnünk, hanem a maiból. „A legkönnyebb útja a bűn feltámasztásának, ha emlékkövet emelünk a sírján” (Spurgeon). Ne tegyük!Ne üljünk tort a bűneink felett, nem mi győztük le őket, hanem Jézus Krisztus, és Ő segített, hogy legyőzhessük. Hiszed-e? Vedd tudomásul, adj hálát Istennek, és menj tovább!
Istennek célja van az életünkkel. Célja van minden nehézségnek is, ami közbejön. Minden Isten atyai kezéből jön. Az út végén jutalom vár: a menny, ahol Isten lesz minden mindenekben, ami megszakítások nélküli boldogság lesz, ahol már semmi nem szakít el Istentől és egymástól, ahol személyesen találkozunk Krisztussal.
Arra buzdít most Isten, hogy törekedj többre, menj előre, merd Rá bízni magad mindent feláldozva, hagyd, hogy Isten vigyen téged!
Olyan a keresztyén élet, mint a vonat, ahol Isten a mozdony.
Isten hív: menjünk Vele előre. Nézzünk arra, hogy Aki megszabadított bennünket, Aki megtartott eddig bennünket, Ő meg fog, és meg akar tartani bennünket a továbbiakban is! Ámen!