Urunk! Köszönjük, hogy a szívünk Rád figyelhet. Köszönjük, hogy itt vagy közöttünk. Köszönjük, hogy biztonságos és békés életet élhetünk. Köszönjük Urunk a csoportot. Köszönjük az egyházunk és az országunk vezetőit. Köszönjük Urunk, hogy olyan embereket adtál elénk, fölénk, akik Benned bíznak, és ha nem Benned bíznak Urunk, akkor kérünk Téged, hogy akkor is Te uralkodj rajtuk, Te irányítsd őket, Te adj nekik jó gondolatokat. Kérünk, Te vezesd a mi országunk vezetőit, Te vezesd a mi világunk vezetőit, hiszen a Te kezedben van a történelem, a Te kezedben van minden.
Kérünk Téged Jézus Krisztus, hogy szólj hozzánk ma is. Világosíts meg minket a Te igéddel, tégy helyre minket, tégy rendet a zűrzavarban! Add, hogy Rád figyelhessünk, ne emberi buta tanácsokra! Add, hogy Téged hirdethessünk, ne az ostobaságokat! Add, hogy a Te evangéliumodat mondjuk, ne a magunk ostobaságait!
Kérünk Urunk, légy jelen közöttünk most is, áldj meg minket, hogy együtt mondhassuk ki, még akkor is, ha nem vagyunk egy helyen, hogy szólj Uram, mert hallja a Te szolgád. Ámen!
Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy egy kérdéssel fogják tőrbe csalni. Elküldték tehát hozzá a Heródes-pártiakkal együtt a tanítványaikat, akik ezt mondták: Mester, tudjuk, hogy igaz ember vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és nem törődsz azzal, hogy ki mit mond, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét. Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem? Jézus pedig felismerve gonoszságukat, így szólt: Képmutatók, miért kísértetek engem? Mutassátok nekem az adópénzt! Azok pedig odavittek neki egy dénárt. Ő megkérdezte tőlük: Kié ez a kép és ez a felirat? Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené! Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, és otthagyva őt, elmentek. (Mt 22,15-22).
Az adópénz példázatát ismerjük, tudjuk, hogy Jézust tőrbe akarják ezzel csalni, de ez a történet nem csak a pénzről, hanem a hatalomhoz való viszonyulásról szól.
Mindannyiunknak viszonyulnunk kell valamilyen módon a hatalomhoz; feljebbvalókhoz, elöljárókhoz, vezetőkhöz, de nem mindegy, hogy hogyan.
A mai világban divatos felfogás az, hogy minden hatalom rossz, az ember igazából szabad, és amikor igazából szabad, akkor van a helyén.
Valóban akkor vagyunk a helyünkön, amikor teljesen szabadok vagyunk, de ha mindentől szabadok vagyunk, akkor végképp nem vagyunk a helyünkön.
A tékozló fiú, mikor elment otthonról, megszabadult mindentől. Megszabadult szép lassan a pénzétől, a ruháitól, a pénzen szerzett barátoktól. A végén teljesen szabad lett, csak épp boldog nem lett. Eljutott odáig, hogy meghal, ha ott marad.
A mai társadalomban a legszabadabb emberek a hajléktalanok, akikre semmilyen szabály nem vonatkozik, ennek ellenére egyáltalán nem irigyeljük őket.
A Szentírás azt mondja, hogy a hatalomra és a rendre szükség van, de a zsidóktól hűtlenség volt királyt kérniük. Nem érték be Isten vezetésével, olyanok akartak lenni, mint a többi nép. Nem bíztak eléggé az élő Istenben.
Sajnos az ember ma sem bízik eléggé Istenben, ma sem tartja be Isten szabályait. Isten rendje szerint a király az élő Istennek van alárendelve. A hatalom szükséges, a gonosz féken tartására. Nem ok nélkül visel a hatalom fegyvert, lásd: Róm 13,1-5.
A Szentírás szerint a hatalom lehet jó, de csak akkor, ha a hatalmasság, az elöljáró, a vezető Istennek engedelmeskedik. Ha nem így tesz, az óriási felelősség, és bele lehet bukni. Rengeteg ilyen példát lehet találni a Királyok és a Krónikák könyvében.
Mit tehetünk mi, ha a vezetőnk elbukik? Tudunk érte imádkozni, ahogyan ezt Pál is írja az 1Tim 2,1-4-ben. Vigyük Isten elé! Erre is rengeteg példa van a Bibliában.
Elfogadod-e, hogy Isten a történelem Ura, és hogy mindenható? Az Ő mindenhatóságába az is belefér, hogy olyan vezetőnk legyen, amilyen van. Az ellenséges hatalmak is Isten eszközei. Hiszed-e ezt? Ami Isten kezéből jön, az a javunkra van. Ő értük is imádkozhatunk, hogy Isten adjon emberséget nekik is, hogy ne kelljen rettegnünk.
Őket is Isten rendelte ki, ezért adjuk meg nekik is, ami jár! Ők fognak elszámolni Istennek. Nem a mi felelősségünk, nincs is rálátásunk, nincs döntési jogunk abban, hogy merre megy az országunk.
Azért, hogy mi történik a kékkereszt csoportban, azért mi fogunk elszámolni, mert Isten bennünket ide rendelt. Minden ember ott, ahol van, abban a helyzetben, a reábízottakkal el fog számolni.
Isten nem az ellenségeskedés, hanem a békesség Istene. Add meg, ami jár; az adót, a törvények betartását, az engedelmességet és a tiszteletet, úgy ahogyan Pál apostolról olvashatjuk az Apostolok cselekedeteinek a 26. és a következő részeiben!
A tisztelet megadásához el kell ismernem, hogy a másik, nagyobb nálam. Jézus válasza a ki a nagyobb kérdésre a lábmosás. A hatalom, a Szentírás szerint; szolgálat. Keresztyén emberek között a politikai sárdobálásnak nincs helye. Isten azt mondja: Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van (1Sám 16,7).
Ne pletykálkodjunk! Ne osszunk meg felelőtlenül híreket! Ne akarjunk kizárólagosan igazat adni senkinek, mert az igazi igazság ismerete az élő Istennél van!
Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert (lásd: 1Móz 1,27).
Kinek a képe vagy? Ki tükröződik rajtad? A magad igazát osztod meg vagy Krisztusét? A tékozló fiú akkor lett teljesen szabad, mikor kimondta, hogy visszamegy az Atyához.
Önmagamtól képtelen vagyok a törvény betartására, de Jézussal tudok engedelmes lenni. Vele tudok alul maradni, nem a sértettségem dominál, nem az óemberem visz. „Az alul maradni tudás, a győzelem” (Ravasz László). Az az igazi szabadság. Szabad nekem nem visszaütni, szabad nekem nem gyűlölködni, nem gyűlöletet kelteni, szabad nekem sebeket gyógyítani, az elesettekhez lehajolni, a szenvedőket átölelni, és szabad a bűnnel szemben, mentő szeretettel megszólalni, ítélkezés nélkül.
Olyan Istenünk van, aki mindenki üdvösségét akarja. Ezért nem tehetjük meg, hogy nem mondjuk mindezt (lásd Pétert és Jánost a templomban; ApCsel 3. 4. rész). Nem tehetjük meg azt, hogy hallgatunk az élő Jézus Krisztusról, mert Jézus harcba hívott minket a bűn (nem emberek!) ellen.
Az az Isten akarata, hogy minden ember megismerje Őt és az igazság ismeretére eljusson (1Tim 2,4). Azt is, aki most gyűlölködik. Isten őt is szereti, és az Ő szerető karját általunk kinyújtani felé. A hatalom az, amikor szolgálok ezek felé az emberek felé, segítem őket akkor is, ha nem akarják, akkor is, ha nem szeretnek, én nyitott vagyok, mert Isten is nyitott volt felém.
Juttasson el minket a mi Urunk erre a szabadságra, hogy valóban Vele és általa tudjunk igazán szolgálni, igazán a helyünkön lenni, és tudjunk vezetni, embereket nem csak ebben az életben, hanem igazán Hozzá, Aki az egész mindenség korlátlan Ura! Ámen!