Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked, hogy Te köztünk vagy. Köszönjük, hogy nem hagysz el minket. Köszönjük, hogy adsz lehetőséget arra, hogy találkozzunk Veled nap mint nap, újra meg újra.
Köszönjük, hogy sokszor embereken keresztül jössz hozzánk. Sokszor olyanokon keresztül, akiknek szükségük van szeretetre, támogatásra, meghallgatásra, imádságra, erősítésre, szükségük van Rád, és miközben mi Téged adunk eléjük, újra találkozhatunk Veled. Újra megerősödhetünk a Te hatalmadban, megerősödhetünk a Te erődben.
Köszönjük Urunk, hogy Te nem hagysz minket árván. Hadd köszönjük meg Urunk azt, hogy Te olyan nagyra méltattál bennünket, hogy könyöröghetünk Hozzád. Könyöröghetünk Hozzád nem csak magunkért, az önző kis vágyainkért, hanem könyöröghetünk Hozzád a többi emberért.
Azokért, akik nem ismernek Téged. Azokért, akik keresnek valamit, de nem tudják, hogy kit és mit keresnek. Könyöröghetünk Hozzád azokért, akik vezetik ezt az országot, vezetik ezt a világot. Könyöröghetünk Hozzád azokért, akik betegágyak mellett állnak, akik koporsó mellett állnak meg, és nem találnak most vigasztalást. Urunk! Te légy a vigasztalójuk, erősítőjük, gyámolítójuk a nyomorultaknak, és Te légy a vigasztalónk, gyámolítónk erősítőnk nekünk is!
Urunk, Istenünk! Add, hogy kihasználhassuk az időt, amit adtál, hogy alkalmas idő legyen arra, hogy Veled találkozzunk, hogy Rólad beszéljünk, hogy egyre közelebb kerüljünk Hozzád, és egyre közelebb kerüljünk ahhoz, amivé Te teremtettél, terveztél bennünket!
Maradj velünk Úr Jézus, kérünk. Szólj hozzánk, hisz hallja a Te szolgád! Ámen!
Elolvasandó: 1Mózes 18. rész
Múlt héten arról volt szó, hogy használjuk ki az alkalmas, a minőségi időt, mert elillan, nem visszatérő, és áron is vegyük meg az alkalmakat.
Gyönyörű példákat láthatunk itt Ábrahám életéből. Nézzük meg, ő hogyan használta ki az időt, hogyan jelentkezett életében az ő hite, az Istennel való kapcsolata, és ez hogyan határozta meg az ő életét!
- Idegeneket lát vendégül. Leülteti őket és lakomát rendez a tiszteletükre. Nem tudja, ki az, aki megállt a háza előtt, mégis vendégül látja.
Isten, a szeretet Istene. Ez a szeretet fejeződik ki a vendéglátásban, mikor a másikat egyenrangúnak tartom, mikor leültetem magam mellé, mikor közösséget vállalok vele. Nagyon könnyű kioktatni a rászorulót arról, hogy mit kellene tennie, de egészen más leülni vele egy asztalhoz. Teljesen más leülni vele egy padra és végighallgatni a panaszait, teljesen más leülni vele, és átölelni őt.
Jézus arra tanít bennünket, hogyne azt nézzük, kivel állunk szóba, ne azt nézzük, hogy milyen, hanem azt nézzük, hogy szüksége van-e a jelenlétünkre, szüksége van-e ránk. „Áron is megvegyétek az alkalmat!”
Fontos látnunk, hogy a másik ember „az Isten szíve csücske” (lásd Mt 25,31-46 az utolsó ítéletről) ugyanúgy, mint mi magunk. Akkor is, ha mi nem látunk benne semmit, csak megvetendőt. Az élő Isten mindannyiunkat szeret, pedig mi magunk sem voltunk (vagyunk?) rá méltók.
A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg – írja Pál apostol (Zsid 13,2). Angyal jelentése küldött, Istentől jött.
Ábrahámnál is a másik ember volt a fontos, a másikat engedi maga elé. Ugyanezt látjuk Lóttal való kapcsolatában is, mert rá tudta bízni magát teljesen Istenre.
Nem mindig hiszünk Isten ígéreteiben. Először Sára sem hitt, nevetett rajta. Hadd kérjelek testvérem, te ne nevess Isten ígéretein! Vedd komolyan azokat! Az „áron is megveszem az alkalmat”, erre is vonatkozik.
A történet legszebb része, amikor igazából bebizonyosodik az, hogy az Isten mennyire hatalmas Isten, és mennyire bizalmas kapcsolatba lehet Vele kerülni. Ábrahám elkezd alkudozni Istennel, és az ötven igaz embert lealkudja egészen tízig. Nekünk ilyen Istenünk van; Aki szánakozik az emberen. Azért a tíz igaz emberért hajlandó megkönyörülni egy egész városon.
Isten szán minket is. Jézus sír Jeruzsálem felett, amiért az nem ismerte fel az alkalmas időt. Te felismerted Isten akaratát? Dönthetsz, szólhatsz, választhatsz most is. Itt és most. El ne szalaszd az alkalmas időt!
A Jelenések könyvében többször is olvashatjuk, hogy a választottakért megrövidíttetnek azok a napok. Azokért, akik kitartanak, akik komolyan veszik Isten szavát.
Értünk is sok mindent eltűr Isten ebben a világban, és ránk tekintve áldja meg a családjainkat, fogja vissza a haragját.
Áldás lehetsz így is. Nem kell prédikálni. Nem kell mellet verni, nem kell elöl ülni a templomban, elég, ha csak vagy, ha csak az Isten mellett vagy. Só, kovász és mag – így nevezi Isten az övéit (pici, de egészet jár át). Semmik vagyunk, de megtehetjük, hogy közbenjárunk Istennél, ahogy Jézus az Atyánál közbenjár értünk. Közbenjárhatunk imával és megtapasztalható szeretettel a másik ember felé. Főpapi szolgálat. Hajlandó vagy-e beállni ebbe a szolgálatba?
Ott vagyunk-e az élő Isten és a másik ember között, hogy összekössük, hogy megtartsuk, hiszen mi is így tartattunk meg, hogy Valaki egyszer odaállt Isten és közénk? Hívott, hogy menjünk Vele, és könyörgött értünk. Megtehetjük mi is. Itt és most is. Hát tegyük meg!
Óriási lehetőség, óriási felelősség és hatalmas áldás.Ámen!