Drága Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked, hogy Te a szereteteddel árasztottál el minket akkor is, amikor mi mindenkire és mindenre haragudva ütöttünk, vágtunk mindent, még Téged is.
Köszönjük, Urunk, hogy amikor még az ellenségeid voltunk, Te már a kereszten baráti jobbot nyújtottál nekünk.
Köszönjük Urunk, hogy kész és hajlandó vagy most is átölelni minket a Te szereteteddel. Köszönjük, hogy kész és hajlandó vagy most is megbocsátani a mi bűneinket, elvenni a mi indulatainkat, felszárítani a mi könnyeinket.
Köszönjük Urunk, hogy Hozzád menekülhettünk minden bánatunkkal, minden bajunkkal, bántásunkkal, minden sebünkkel és minden sérülésünkkel. Köszönjük, hogy Nálad kiengedhetjük a fáradt gőzt.
Köszönjük, hogy átölelsz, amikor bizonytalanok vagyunk, bátorítasz. Köszönjük Urunk, hogy velünk vagy, hogy úgy döntöttél, hogy mi a Tieid lehetünk.
Mennyei Atyánk! Hadd kérjünk most azokért, akik bántanak bennünket! Azokért, akik sebeket okoznak, akik miatt fáj a szívünk, azokért, akik miatt az indulataink néha elöntenek. Hadd kérjünk azokért, akik – úgy néz ki -, hogy nem akarnak Rólad hallani, és élvezettel rúgnak bele a Tieidbe.
Hadd kérjünk azokért Urunk, akiknek élet-halál kérdés a hit kérdése, akik valóban szenvednek azért, hogy bizonyságot tesznek Rólad, akiknek az életük sem drága azért, hogy elmondják, hogy Te mennyire szeretsz, és mennyire szeretsz mindenkit!
Urunk! Köszönjük a Te szerelmedet, amellyel közel hajoltál hozzánk. Kérünk Téged, hadd burkolózzunk bele ebbe. Kérünk Téged, hadd legyen ez a mi pajzsunk, és kérünk Téged, maradj velünk Úr Jézus, és mi hadd maradhassunk a Te jelenlétedben. Ámen!
Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok. Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint. Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. A tisztességre legyen gondotok minden ember előtt. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr. Sőt „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére”. Ne győzzön le téged arossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat. (Róm 12,14-21)
Beszéltünk már sok mindenről a keresztyén harc kapcsán:
- először magunkban kell megvívni
- nem emberek, hanem a gonosz hatalma ellen
- másokért való közbenjárás.
Ez nagyon nehéz a mai kemény világban. Mindig vannak kegyetlen emberek, akik eltapossák a gyengeséget mutatókat, belerúgnak abba, aki a földön fekszik, tizenéves gyerekek ütik, vágják egymást. Olyanoktól kapunk sérüléseket, akiktől nem is várnánk.
Bosszú, harag, féltékenység, indulat jellemzi az emberi kapcsolatok nagy részét, családban, munkahelyen, sőt még néha a keresztyén közösségekben is.
Vannak olyanok, akik azt mondják, nem hajlandóak részt venni ebben, és menekülnek a sérelmek, bosszúságok, sebek, frusztráció elől; gyógyszerekbe, italba, egy képzelt világba, bármibe, csak ne kelljen szembe nézni ezzel. Van, aki a munkába menekül. Közben senki nem gyógyul, senki nem szabadul, senkinek az élete nem tevődik rendbe.
A menekülés egyébként is nagyon veszélyes megoldás. Ilyenkor nem történik más, minthogy a feszültséget, ami bennünk van, lenyomjuk a lelkünk legmélyére. Ott viszont folyamatosan nőni fog egészen addig, míg eléri a tűréshatárt. Akkor robban. Lehet, hogy a másik emberre, lehet, hogy olyanra, aki meg sem érdemelné, lehet, hogy olyanra, akinek fogalma sincs róla, hogy mi történik körülötte. Az is lehet, hogy kifelé nem is robban, de az embernek a szíve, az idegrendszere, az egészsége tönkremegy, akár bele is halhat (szívinfarktus). Nagyon sokan vagyunk így, mint a lefojtott gőzkazán.
Hogyan védekezhetünk ellene?
Joó Sándor azt mondja: nézz Jézusra. Nézz arra a szeretetre, amit kaptál! Pál apostol így szólítja meg a rómaiakat: szerelmeseim.
A megoldás; a szeretet. Az Isten önfeláldozó szeretete. Az a szeretet, amely arra vezette Jézus Krisztust, hogy ne az a pár vasdarab tartsa Őt a kereszten, hanem Ő maga vállalja ezt. Az a szeretet, amely beáldoz, feláldoz, odaadja magát. A mi szeretetünk is így és akkor gyógyít, ha hajlandóak vagyunk beáldozni, imádkozni a másikért, akkor is, amikor ő átkoz bennünket. Hajlandó vagyok neki akkor is enni adni, ha a kukába dobja, akkor is segíteni, ha ő leköp, hajlandó vagyok akkor is lehajolni hozzá, ha akkora tüskéket növeszt, mint a sündisznó.
Mindannyian alapvetően bizalmatlanok vagyunk a másik emberrel szemben. A szeretet úrrá lesz ezen a bizalmatlanságon. Hajlandó vagy-e leülni a másik mellé, hajlandó vagy-e végighallgatni őt? Hajlandó vagy-e kideríteni, hogy mitől olyan, amilyen?
Isten igéje azt mondja, hogy vannak előre elkészített jócselekedetek. Öleld át azt is, aki éppen ökölbe szorítja a kezét! Tartsd oda időnként a másik orcádat is! Engedd, hogy a másik akár rajtad engedje ki a fáradt gőzt! Ehhez kell az igazi erő. Tudj alulmaradni és szeresd a másikat akkor is, ha ő nem szeret téged!
Hová kerül ilyenkor a sérelem? Kerüljön a keresztre! Azt írja a Szentírás Jézusról, hogy a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta (Ézs 53,4). Adjuk át Neki! Már most odavihetjük imádságban. Az élő Isten Önmagát adta azért, hogy nekünk ne kelljen egymást emésztenünk, felemésztenünk és megemésztenünk. Imádkozz a másikért!
Amikor Isten harcosa térdet hajt, az nem a csata vége, hanem a csata kezdete; az óember halála, a Krisztus győzelme benne. Mered-e ezt vállalni? Mersz-e megbékélést hirdetni a háború helyett? Mered-e vállalni, hogy megbízol a másikban akkor is, amikor ő benned még nem? Persze, ehhez le kell tenni a fegyvert. Le kell tenni az önmagam istenítését, a vélt vagy valós sérelmeimet.
Gyakran mondjuk; én nem ezt érdemlem. De hát mit érdemelnénk? Krisztus nélkül halottak lennénk. Krisztus magára vette a bűneinket, Krisztusért kaptunk új életet.
A másik ember is Krisztusért kap új életet. Nem miattad, nem az imádságaidért. Ez egy lehetőség, hogy odavidd, ahol te kaptál valamit. A misszió, a Krisztus szeretetének továbbadása arról szól, hogy az egyik koldus elárulja a másiknak, hogy hol kapott kenyeret (Walter Lüthi). Elárulod-e vagy magadban tartod?
Folyamatosan egymásnak ütközünk, akár akarjuk, akár nem. Kétfajta ütközés létezik a fizika szerint: rugalmas és rugalmatlan. Amikor két test összeütközik, mindkettő sérül vagy összetörik, vagy elnyelik az ütközésnél keletkező energiát. Mi, magunktól az elsőre vagyunk képesek, de ha az emberek nem belénk, hanem a bennünk élő Krisztusba ütköznek, akkor történik egy csoda: elnyelődik ennek az ütközésnek az energiája.
Hiszed-e, hogy Jézus Krisztus megszabadított a sérelmeidtől is? Ha hiszed, akkor hagyd, hogy a benned élő Jézus Krisztussal ütközzenek az emberek!
Takarózz ma be az Isten kegyelmébe! Ha még soha nem tetted, akkor kérd, hogy takarjon be vele! Ha meg már volt ilyen, akkor lehet újra kérni; Uram, lecsúszott a takaróm, takarj be újra, kérlek. Lehet visszatérni Hozzá, lehet újra Vele élni. Lehet először az életben azt mondani, Uram, nem tudom, mihez kezdjek azzal a sok fájdalommal, bizonytalansággal, gonddal, amivel az egész világ eláraszt. Nem akarom a többiekre árasztani, vedd el tőlem!