Urunk, köszönjük Neked, hogy Te közel jöttél hozzánk. Köszönjük, hogy Te a békesség Istene vagy, aki békességet tudsz adni, aki békességet szerzel, és aki képessé teszel bennünket arra, hogy békességben éljünk akkor is, ha körülöttünk háborog a világ.
Kérünk Téged, add nekünk a Te Lelkedet; a józanság lelkét, a szeretet lelkét, az erőnek, a kitartásnak a lelkét, a másokért való szolgálat lelkét. Ámen!
Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, és így az embernek ellensége lesz a háza népe. Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám. Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt. Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem. Aki befogad egy prófétát azért, mert az próféta, prófétának járó jutalmat kap; aki pedig egy igaz embert fogad be azért, mert az igaz, igaz embernek járó jutalmat kap. Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony mondom nektek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát. (Mt 10,34-42)
A múlt héten arról beszéltünk, hogy igyekezzünk egymással békességben élni, amennyiben rajtunk áll vagy lehetséges. Sajnos nagyon sokszor nem rajtunk áll és nem lehetséges.
A világ úgy gondolja, hogy a keresztyénségnek nem kell harcolnia, védekeznie a támadásokkal szemben, mert csak szeretni kell az embereket. Jézus azt mondja, ez nem egészen így van.
Tudomásul kell vennünk, hogy amikor Jézust elfogadtuk Urunknak, a világ szemszögéből átálltunk az ellenség oldalára. A világ nem tudja felfogni, hogy a Jézushoz való feltétlen szeretetünk mindenki mást a másodlagos helyre utasít.
Az ember szíve mindig képes valakit az első helyre tenni, mindig van olyan, ami a legfontosabb (ital, TV, számítógép, család stb.).
Valaki egyszer azt mondta: akkor szeretem igazán a párom, ha Jézus után a második helyen van, mert akkor én is a helyemen vagyok. Addig, amíg ő van az első helyen, addig az óemberem vetélkedik vele.
Mindig akkor szeretem a másik embert, ha Jézus után valahányadik helyen van.
Mindig Jézus legyen az első helyen! Aki Jézus helyére kerül, bálvánnyá válik. Még a szolgálat is lehet bálvány. Minden, ami letaszítja Jézust szívünkben a trónról, bármennyire szép vagy jó is, tönkretesz.
Nagyon sokan nem hallják szívesen azt, hogy mi mit vallunk, miben hiszünk, szálka a szemükben, hogy keresztyének vagyunk. Ne hagyjuk ki Jézust az életünkből azért, mert valakit zavar!
Az emberek nagy részét zavarja, hogy Jézus az első, nem ők, hogy a világ nem körülöttük forog, hogy a bűneiért mindenki maga a felelős. Ezért megbotránkoztató számukra az evangélium.
Mit tehetünk?
Ha Jézusért szólnak meg, merjünk kiállni érte és a hitünkért! A keresztyén élet alapszabálya az, amit Isten Jeremiásnak mond: Nekik kell hozzád térniük, nem neked hozzájuk. Bevehetetlen ércfallá teszlek ezzel a néppel szemben. Harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek (Jer 15,19-20). Abból,amit az igéből megértettem, amit Jézus szavaiból megértettem, ami az életemnek a középpontja, nem szabad engednem.
Hogyan tudjuk ezt megtenni?
Amennyiben rajtunk áll, éljünk egymással békességben!
Használjuk Isten fegyvereit!
- Igazlelkűség öve: tegyek meg mindent, ami rajtam áll, a lelkiismeretem legyen tiszta!
- Megigazulás páncélja: tudom, hogy Jézus Krisztusért Isten engem gyermekévé fogadott. Ez az igazság, bárki bármit mondjon is. Isten választott ki, Ő tett oda és tart meg ott, ahol vagyok. Kitartok mellette és érte. Jézus Krisztusért teljesen szabad vagyok, szabad vagyok arra, hogy mellette maradjak akkor is, ha mindenki más mást mond.
- A békesség evangéliuma hirdetésének készsége: el lehet jutni egészen odáig, hogy hajlandó vagyok imádkozni a másikért. El tudom mondani; Uram, bocsáss meg neki, mert nem tudja mit cselekszik.
- A hit pajzsa: rejtőzzünk el mögötte! Hiszem, hogy Jézus Krisztus megigazított, hiszem, hogy amit Isten mond, igaz. A világ azt kérdezi, ha Isten mindenható, miért nem ad meg mindent az övéinek.
MEGTESZI, de nem úgy, hogy kivesz minket a viharból, nem úgy, hogy megoldja a problémáinkat, hanem úgy, hogy felnőttként kezel bennünket. Azt mondja, ideje felnőni.
Nem kivisz a viharból, hanem képessé tart arra, hogy helytálljunk. Nem kihúz a vízből, hanem megtanít a vízen járni. Nem megóv a nehézségektől, hanem megedz úgy, hogy bármi történik, talpon maradjunk. Azt mondja Isten, ha vízen jársz, el nem borít, ha tűzben jársz, nem égsz meg. Ott lesz veled. Képessé tesz arra, hogy talpon maradj. Ez a mi Istenünk ereje.
- Az üdvösség sisakja: védi a gondolkodásunkat, hogy tudjuk azt, hogy amit Isten megígért, az tényleg úgy van, és irányt ad; egyenesen előre. Amikor Jézus azt mondja, hogy jobban szereti…., az azt jelenti, hogy elkalandozott a figyelme. Ne kalandozzon el!
- Az ige kardja: Jézus, az ördög vádaskodásaira, mikor kicsavarva hozza az igét, mindig azzal kezdi a válaszát; meg van írva. Merjük az ige kardját használni! Ehhez persze az kell, hogy fel legyünk készülve.
Azt mondja Jézus: aki fel nem veszi az ő keresztjét, az nem követi Őt és nem méltó Hozzá.
Amikor elhívott bennünket a mi Urunk, nem ígért „fenékig tejföl” életet. Azt sem ígérte, hogy nem lesz velünk. Nem ígérte azt, hogy könnyű lesz, de azt ígérte, hogy a végén ott vár Ő és a jutalom.
Ahogyan Jézusnak végig kellett hurcolnia a keresztet a jeruzsálemi utcákon, ugyanúgy az életben nekünk is nagyon sok mindent fel kell vennünk. Fel kell vennünk a keresztet nagyon sokszor a családdal, a munkatársakkal kapcsolatban, sőt saját magunkkal szemben is, mert sokszor az óemberünk tiltakozik a legjobban.
Ez harc, de soha nem a másik ember ellen. A mi fegyvereink; elviselni, megtartani a másikat, imádkozni érte. Tudjuk-e ezt vállalni, meg tudjuk-e tenni?
Ha mindezeket megteszed, kiért, miért teszed?
Ha azért, mert így neveltek vagy azért, hogy jó keresztyén légy; hibás az egész. Ne magamért tegyem! A hitben való kitartásnak egyetlen egy záloga van; Jézus Krisztusért.Azért, mert Jézus engem annyira szeretett, hogy az életét adta értem. Valamit vissza akarok adni ebből a szeretetből. Lehet, hogy időnként nem jól teszem, hiszen nagyon nehéz, szinte lehetetlen, de Isten lehetségessé tudja tenni a számomra.
Törekszem rá az én Uram, Jézus Krisztus érdeméért. Ha úgy nézünk a nehézségeinkre, hogy Krisztus szenvedéseiből nekünk is ki kell vennünk a részünket, mindjárt könnyebben viseljük el azokat.
Isten a legkeményebb csatákat a legkeményebb harcosainak adja, mert mindenkiről pontosan tudja, hogy mit bír el. Ha kemény csatád van, az azt jelenti, hogy az Úr Isten téged kemény harcosnak tart. Lehet ezért is hálát adni; Uram, köszönöm, hogy ennyire szeretsz. Ezt is megengeded, mert tudod, hogy túl tudom élni, nem fogok meginogni.Merünk-e így ráhagyatkozni az élő Istenre?
Azt mondja Isten: Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem (Ézs 45,2).
Ne azzal törődjünk, hogy mit mond a világ, hanem azzal, hogy mit mond a mi mennyei Atyánk! Ne máshoz ragaszkodjunk, egyedül csak Hozzá! Ámen!