- Mindenkor örüljetek! Istentől kell fogadni. Mindig van rá okunk, mondja Isten, még a nehéz helyzetekben is.
Nem lehet mindennek örülni, de mindig van okunk örülni annak, hogy a nevünk fel van írva a mennyben.
A tanítványoknak mondja Jézus, amikor örvendezve számolnak be arról, hogy sikerült gyógyítaniuk, ördögöt kiűzniük: „De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben” (Lk 10,20).
Azok a tanítványok, akik figyelnek Jézusra, fogadják az Ő szeretetét, befogadják Őt, akiket megtisztíthatott. Az ő nevük fel van írva a mennyben, bármikor, amikor nehézségük van, oda menekülhetnek.
Mi is tanítványok vagyunk. Nem a nehézségnek örülünk, hanem annak, hogy bármivel, bármikor fordulhatunk a mi Urunkhoz, aki jelenlétével megvigasztal, és segít, amiben kell. Emellett a tény mellett minden nehézségünk el tud törpülni.
Pál apostol még a börtönből is ezt írja: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (Fil 4,4). Ő és Szilász a fájdalmak között, az igazságtalan büntetésben is tudták dicsérni az Urat (ApCsel 16,23-25).
- Szüntelen imádkozzatok! Ez nem egy imamalomszerű vagy rózsafűzérszerű mormolást jelent.
A hívő ember élete tele van feladatokkal, amiket jó sáfárként rendesen el kell végeznie, arra oda kell figyelnie.
A szüntelen imádkozás egyik értelmezése, hogy ha valamit jónak gondolok, de még nem hallgatta meg az Úr, azt nem adom fel, hanem újra és újra elkérem.
A másik értelmezés szerint a szüntelen imádkozás: egy élő kapcsolat, állandó összeköttetés az Úrral, vagyiséljünk mindig az Úr jelenlétében, azt téve, amit Ő szeretne. Ez nem megy magunktól, erre külön oda kell figyelnünk.
- Mindenben hálákat adjatok! Gondoljunk az ötezer ember megvendégelésére! Jézus hálát adott az öt kenyérért és a két halért, majd kiosztotta az ötezer ember között úgy, hogy még maradt is belőle tizenkét kosárral (Lk 9,12-17).Más példázatok is azt mutatják, hogy aki tud örülni és hálát adni a meglévőért, annak van csak jutalma (tálentumok, tíz leprás).
A kísértő mindig a hiányosságokra, a negatív dolgokra akarja irányítani a figyelmünket, a tekintetünket. Ne hagyjuk! Nekünk azt kell figyelembe venni, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes (Fil 4,8). Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene – írja Pál (Fil 4,9).
Ha nem azon rágódom, amit a kísértő ad elém, hanem azzal foglalkozom, amit kaptam, ha hálát tudok adni azért, amivel érdemtelenül megajándékozott az Úr, akkor egyből rend lesz bennem, helyre kerülnek a dolgok, és tudok örülni.
Az Úr nélkül csak bukott bűnösök vagyunk. Csak Ő tud kimenteni ebből az állapotból. Kell-e nagyobb ok az örömre és a hálára?
A legnagyobb nehézségben is tudhatjuk, hogy a mi Urunk él, a mi Urunk munkálkodik, a mi Urunknak ígéretei vannak, és mi az Ő gyermekei vagyunk. Ámen!