Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. (Zsid 13,7)
Ebben az évben a hit harcával foglalkozunk. Nem rég érkeztünk el a Zsidó levélhez, ahol Pál apostol a hit hőseit kezdi el felsorolni, de ez a felsorolás nyitva marad, és mind a mai napig működik.
Isten elhívott szolgái egymásnak adják át a stafétabotot. Ezek az elkötelezett emberek példaképeink lehetnek.
A Biblia visszaemlékezésre biztat bennünket. A visszatekintés lényege; meglátni, hogy a történelem folyamán, végig Isten cselekszik.
Az én személyes életemben is végig Isten cselekszik, amikor megszólít, amikor elhív, amikor tesz egy ígéretet, amelyet én magam sem veszek komolyan, de Ő gondoskodik róla, hogy az az ígéret beteljesüljön.
Amikor megemlékezünk elődeinkről, jó azt látni, hogy hova nőhetünk fel. Jó látni, hogy mi minden változott meg az életükben. Jó látni, hogy mennyi mindenben sikerre vitte Isten az ő elgondolásaikat. Jó látni, sikeres küzdelmeiket a hitetlenséggel, ellenségeskedéssel, amikkel nekünk is meg kell küzdenünk nap, mint nap. Jó látni, hogyan lehet változni, emberré válni és helytállni.
Isten eleve elrendelte, hogy legyenek ünnepeink: „Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és jelezzék az ünnepeket, a napokat és az esztendőket” (1Móz 1,14). Legyenek pillanataink, amikor ránézünk arra, mi mindent cselekedett az Úr!
Isten szabadítására emlékezünk most is. Arra, hogy elkötelezett embereken keresztül az Úr Isten munkálkodni tudott azon, hogy mi is szabadok legyünk.
Meg lehet járni a poklok poklát, de van kiút. A mi feladatunk, hogy ezt elmondjuk azoknak, akik még nem tudják.
Adja meg az élő Isten, hogy hálával és alázattal tudjunk visszatekinteni a hőseink életére és azzal a reménnyel tekintsünk előre, hogy ha Isten segít és akarja, akkor bennünket is tud használni erre a feladatra. Ámen!