A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek. Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható. Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot Istennek, mint Kain, és hit által nyert bizonyságot arról, hogy ő igaz, mert Isten bizonyságot tett áldozati ajándékairól, úgyhogy hite által még holta után is beszél. Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves. Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik. (Zsid 11,1-6)
Ki volt Énók? A Bibliában mindössze öt verset olvashatunk róla; 1Móz 5,21-24, Pál apostol mégis a hithősök között említi őt, rögtön Ábel után. Miért? Mert Istennel járt. Hit által ismerte fel, hogy hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni.
Az embernek mindig szüksége van valami megfoghatatlanra, ami köré felépítheti az életét. Ez bármi lehet, ami fontosabb, mint az élete. Mindenki hisz valamiben, ragaszkodik valamihez. Erre mondja a Biblia, hogy mindenki gyárt valamilyen istent, vagyis bálványt magának.
Aki keresi Istent, annak tudnia, de legalábbis sejtenie kell, hogy Isten létezik. Jézus azt mondja: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket” (Jn 15,16), tehát a hitünk sem biztos, hogy önmagától van. Istentől kaptuk a kíváncsiságot, a vágyat, hogy keressük Őt.
Istennel járni, annyit jelent: Isten jelenlétében létezni. Ki tudom mondani: legyen meg a Te akaratod, tudom, hogy bármi lesz, Isten át tud vinni rajta, megyek ahová és amikor küld. Nem látom Istent, mégis reagálok a jelenlétére, mégis tudok Vele kommunikálni.
Énók, Isten jelenlétében létezett, ő volt az első próféta, akinek volt kijelentése arról, hogy Isten mit akar.
Miért jó nekünk Istennel járni?
Megnyílik egy teljesen új dimenzió, irányban van, értelmet és célt kap az életünk, elkezdünk változni.
Énók elragadtatott. Csak három személyről beszél a Biblia, akiket Isten magához vett, ők: Énók, Illés és Jézus. Mindenki más úgy hagyta el ezt a világot eddig, a világ teremtése óta, hogy fizikailag, testileg meghalt.
A fizikai testünk mindenképpen halálra van szánva, viszont a lelkünkről majd Isten dönti el, hogy hová kerül. Eredetileg mindenkinek a lelke az Istennel való kapcsolatra volt szánva. A bűneset után az ember elszakadt Istentől, ennek az öröklött következménye az a hely, ahol már semmit nem lehet megbánni, jóvátenni, helyrehozni (pokol). A pokol, az ördögnek készíttetett (Mt 25,41). Isten nem akar bennünket ott látni, ezért úgy döntött, hogy a lelkünk mehet Őhozzá. Aki elfogadja azt, hogy Isten képes jóvátenni a bűneinket, képes helyreállítani az életünket, annak van élete. Ezt mondja a Szentírás örök életnek. Ez a jutalma az Istennel való járásnak. A bűneimet Jézus jóvátette, és Rá nézve, Isten engem is a gyermekévé fogad.
Minden pátriárkáról azt olvashatjuk a Bibliában, hogy meghalt, betelve az élettel, vagyis teljes elégedettséggel.
A legtöbb ember képtelen erre, és félelemben hal meg (Mi lesz velem? Mi lesz azzal, amit felépítettem?).
Aki Istennel jár, tudja, hogy az élete úgy jó, ahogy van, tudja elfogadni a jót és a rosszat is, tud elengedni és elfogadni dolgokat, és annak lesz teljes és elégedett élete.
Élni kell a dolgokkal, nem visszaélni. A teremtett világ működéséhez Isten adja meg a leírást.
Akármennyire is keresem én Istent, addig jutok el, hogy Ő létezik, ki kellene Őt engesztelni vagy érdemes Őt békén hagyni, nehogy magamra haragítsam. Ember és Isten között az átjárhatóság mindig Isten felől indul, mindig Ő hívja az embert.
Isten nem hagyja válasz nélkül azokat, akik Őt keresik. Megjutalmazza őket, és Magához veszi az övéit az örökkévalóságra. Ámen!